2012. március 21., szerda

próbaidő

Ma szólt csapvez, hogy kéne beszélgetni. Bementünk egy mítingrúmba. Kicsit beszartam. Mondta, hogy lejárt a próbaidőm.

Majd bejelentette:

2012. február 28., kedd

Mai feladat

Ki lett adva a mai ukáz: "... nem tudom. Hát akkor Guglizzál! ..."

2012. február 15., szerda

apró örömök a melóban

Valaki már megint elrontotta a mai munkámat...

2012. február 10., péntek

híres lettem?

NNG a totalcar-ban

P.S.: Az első képen látszik a fejem búbja XD

2012. február 6., hétfő

már megint a nők

Érdekes lények. Mind abban a tévképzetben él, hogy kövér.

További megfigyelés: felesleges
Téveszme súlyossága: gyógyíthatatlan
Megoldás/Kezelés: ???

2011. december 19., hétfő

Munkahely

Igen, immár komoly, dolgozó felnőtt ember vagyok.

Több próbálkozás után végül egy fejvadász cég találta meg az önéletrajzomat, és kerestek meg azzal, hogy tudnának egy munkát, ami érdekelne.
Egy sablon interjúval és egy papír alapú programozási teszttel kezdődött az egész. Pár nap múlva hívtak, hogy a teszt jól sikerült, és szeretnének személyesen beszélgetni. A személyes beszélgetésen kiderült, hogy a teszt szigorúan véve nem ment olyan jól, de ígéretes volt, ezért behívtak. A beszélgetésen szintén jobbára szakmai kérdések kerültek elő, és a végén megjegyezték, hogy jó esélyem van a következő, számítógépes fordulóra. A telefon pár nap múlva csörgött is, és tényleg behívtak.
A számítógépes fordulón kaptam egy problémát, amire 2 órám volt és egy laptopom. A probléma nem volt nehéz, de rengeteg időt eltököltem az alacsony szintű eszközök (fájlkezelés stb.) használatának felidézésével. A teszt után teljesen megsemmisült hangulatban voltam, lévén sokkal jobban is csinálhattam volna, ha időben eszembejut (fájlkezelés teljes újraírása kb fél-háromnegyed órát spórolt volna nekem).
Teljes meglepetésemre mikor hívtak, a szokásos körök után állásajánlatot tettek, és nem a sablon elutasítószöveget lökték nekem.
Persze elfogadtam (miért is ne :P) így Junior C++ szoftverfejlesztő vagyok teljes állásban.

Fuck Yea

2011. december 18., vasárnap

100. poszt

avagy hosszú kihagyás után újraélesztem a blogot.

Az előző részek tartalmából: (mély, drámai férfihangon benyögve, mint a sorozatokban, amikben drámai és mély dolgok történnek az előző részekben)
  • kiköltöztem a Collegiumból
  • beköltöztem egy albérletbe a colítól öt percre
  • passziváltattam magam egy félévre
  • lebonyolítottunk egy tortúrát
  • a MAFIHE EHB honlapfelelőse lettem
  • állást kerestem
  • és találtam is

Úgy döntöttem, a velem történő dolgok igenis megérdemlik, hogy ide írjam őket, másrészt pedig az általam viccesnek/érdekesnek tartott dolgok nem mindenki számára azok, úgyhogy befejezem a facebook spammelését.

Továbbá a velem szembejövő szakmai problémáknak és érdekességeknek külön aloldalt kéne nyitni, mint ahogy itt is láttam.

A blogom floodolását elkerülendő a random hülyeségeknek is lehetne külön gumiszoba vagy a komoly posztoknak egy arra érdemes hely pl. napló néven.

Ez a 100. poszt csak azt hivatott bejelenteni, hogy a blog újraéled, sőt lehet, hogy kisebb átalakításon is átmegy. A további posztok hamarosan érkeznek...

2011. augusztus 15., hétfő

túl kevés idő... ennyi... végem.

2011. július 12., kedd

élet vagy álom

Az utóbbi időben többször érzem úgy, mintha az életem is csak egy álom lenne. És amíg álmodsz nem érzed, hogy az csak álom, minden valóságosnak tűnik. És álmodban (általában) nem tudod eldöteni, hogy csak álmodsz. Mivel is tesztelnéd? Furcsaságok? Az álomban nem tűnik semmi sem furcsának. Fájdalom? Az álomban azt hiszed, hogy fáj, pedig felébredve tudod, hogy ennél jobban kéne fájnia. Az álmodba beleálmodod az ébren átélt dolgokat, ettől lesz még valószerűbb. Az álom néha furcsa fordulatokat vesz. Pont ahogy a való élet is. Lehet ez egy magasabb ébrenlét álma?

Sőt, érdekes módon a környezetem és az általam látott dolgok mind ugyanazokkal a problémákkal foglalkoznak, amik épp engem is érintenek. Ez azért lehet, mert én álmodom ilyenre a környezetemet, vagy az egész bolygót ugyanazok a dolgok foglalkoztatják 20 éves kor felett. (Mármint nem a korhatáros filmek. :D)

Szoktam úgy is érezni, hogy kissé elcseszett vagyok, és nem illek be a normális emberek közé. Máskor túl normális, túl hétköznapi vagyok, és rádöbbenek, hogy nem lógok ki annyira mint hittem. Valahol a normálisság és az őrültség határán egyensúlyozom, de ez nem baj, mindkettőt élvezem.

Néha rácsodálkozom emberekre és a hülyeségeikre. Néha rácsodálkozom magamra és a hülyeségeimre. Nem érzem magam közéjük valónak, mintha lenne egy kis saját világ csak nekem, amiben élhetek, vagy egy szűrő, amin át nézem az "objektív" valóságot. Csakhogy a szűrőm merőben máshogy van beállítva, mint a normális embereké? Vagy sok ilyen elcseszett ember él, csak nem tudok róluk?

Vagy csak túl fáradt vagyok így hajnal tájban, és hüjeségeket írkálok (már megint) a blogomba?

inb4: Nem, nem most néztem meg az 'Inception' c. filmet. :P

2011. június 17., péntek

rage comics

Erről a témáról is készült Know Your Meme videó: