Azért raktam ki a lájk és diszlájk gombot, hogy használjátok, és visszajelzéseket küldjetek, a posztokról. Tetszik vagy nem, ezt jelöljétek szépen be, és akkor tudni fogom, hogy milyen visszhangja van egy-egy posztnak.
Vagy már tényleg senki nem olvassa?
2010. április 30., péntek
2010. április 28., szerda
"A zene a minden"
A zene! Hova is lennék nélküle. (Konkrétan onnan jutott eszembe, hogy kölcsönadtam a fejhallgatómat, és most be kell érnem a csenddel.)
Vannak számok amiket az akaraterőm utolsó morzsáival dúdolgatva, új erőre kapok, és csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, ..., csak még egy kicsit meghosszabbítja a kitartást.
Vannak zenék amik rossz hangulat ellen/közben/csakúgydühből jók.
Meg amiket csak úgy jókedvében hallgat az ember, amikor éppen sínen van az élete (és a vonat még nem dudál).
Ez ilyen zenés poszt lett. Ezek csak hirtelen eszembe jutott példák. És meg is hallgatom őket, amint visszakapom a fejhallgatót.
P.S.: Persze System of a Down bármikor, bármilyen mennyiségben.
P.S.2: Politikai inkorrektségért nem vállalok felelősséget!
Vannak számok amiket az akaraterőm utolsó morzsáival dúdolgatva, új erőre kapok, és csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, ..., csak még egy kicsit meghosszabbítja a kitartást.
- HétköznaPI CSAlódások - A terrorista halála
- Prosectura - Made by Prosectura
- Powerpuff girls - Opening
- Hatóságilag Tilos - Fel a fejjel
Vannak zenék amik rossz hangulat ellen/közben/csakúgydühből jók.
- Tankcsapda - Fekszem a földön
- Slipknot - Duality
- Tankcsapda - Múlik
- Alvin és a mókusok - Kurva élet (2. verzió)
Meg amiket csak úgy jókedvében hallgat az ember, amikor éppen sínen van az élete (és a vonat még nem dudál).
- Jet - Are you gonna be my girl?
- Junkies - Sziget
- Offspring - Pretty fly (for a white guy)
- Blink 182 - First date
Ez ilyen zenés poszt lett. Ezek csak hirtelen eszembe jutott példák. És meg is hallgatom őket, amint visszakapom a fejhallgatót.
P.S.: Persze System of a Down bármikor, bármilyen mennyiségben.
P.S.2: Politikai inkorrektségért nem vállalok felelősséget!
2010. április 26., hétfő
új gép
Vettem új gépet. Azért mert megérte, és jól is fog jönni a számítási kapacitása. Jó nagy dög, én kisebbre emlékeztem. (Egykori szobatársamé volt.) Az elcipelése idáig sem volt egyszerű, de még megoldható. A Móricz-ról fel a Collegiumig húzósabb volt, kissé leizzadtam mire elértem a szobát.
Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.
Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...
... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.
Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.
Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!
Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.
Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...
... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.
Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.
Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!
2010. április 21., szerda
"Csak még öt percet..."
Ez a nap már csak ilyen. Este elkezdtem egy jegyzőkönyvet (folytatni :P), és kicsit jobban elhúzódott, mint vártam. Hajnal felé mikor az órára néztem, mindig ezt mondtam, ezt a pár plotot már megcsinálom, még öt perc, és lefekszem. Utána kitaláltam valamit még, bash scriptet írtam, AWK-hoz folyamodtam, Gnuplot scriptet írtam, stb. Nagyon hatékonyan lehet linuxon dolgozni. A végére már csak pár gombot nyomkodtam a scriptek mindent elintéztek helyettem. De olyan álmos voltam, hogy az emberi tényező rontotta le a hatékonyságot. A végére már az elmentendő fájl nevének beírása sem ment zökkenőmentesen. Najó, fekvés.
3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)
Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.
Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.
Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.
Csak még öt perc és nekiállok...
3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)
Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.
Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.
Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.
Csak még öt perc és nekiállok...
2010. április 16., péntek
IDDQD
Aki nem tudná ez az örökélet csít a Doomban.
Úgy tűnik halhatatlan vagyok. Hiszen bármi is történjen, mindig marad 1 HP-m. XD
Ezt a tegnap este is igazolja. Eléggé ki voltam borulva, és masszív önpusztításba kezdtem. És túléltem. Sőt eddig még mindent túléltem (na jó, néha úgy tűnik, mintha zombi lennék, de az más tészta).
Szóval most regenerálódok... azaz maxra töltöm a HP-met. XD
És ha mégse állnék olyan jól, csak feldobok egy napszemüveget, mint az aknakeresőben miután megnyerted.
P.S.: IDDQD blog.
Úgy tűnik halhatatlan vagyok. Hiszen bármi is történjen, mindig marad 1 HP-m. XD
Ezt a tegnap este is igazolja. Eléggé ki voltam borulva, és masszív önpusztításba kezdtem. És túléltem. Sőt eddig még mindent túléltem (na jó, néha úgy tűnik, mintha zombi lennék, de az más tészta).
Szóval most regenerálódok... azaz maxra töltöm a HP-met. XD
És ha mégse állnék olyan jól, csak feldobok egy napszemüveget, mint az aknakeresőben miután megnyerted.
P.S.: IDDQD blog.
2010. április 13., kedd
2010. április 12., hétfő
Tor-Túra
Úgy néz ki mintha kissé kifulladt volna a blog. Igazából nem volt hozzá túl sok kedvem, az alapján, hogy úgyse olvassa senki. De ennek ellenére nem hagyom abba. (Még! :P)
Ugyebár az előfeladatokat az utolsó pillanatig csináljuk (legalábbis én biztos), ezért a szombat hajnali qrwa korai indulás hamar elérkezett. A reggelt egy gyors kávéfőzéssel kezdtem, felzörgettem a csapattagokat a friss kávéval, majd átálltam hűbazmeg főzésére. Összecuccoltam mindent, ami a hozzatok rovatban szerepelt, egy csomó alkoholt, és egyéb szükséges dolgokat. A csapat coliban levő fele elég kényelmesen készülődött, és természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. Én a cuccokkal, elindultam a villamoshoz. Épp az orrom előtt ment el, ezért egy lelkesebb csapattag még utolért.
Ketten befutottunk a helyszínre. Régi ismerősök üdvözlése, információgyűjtés, a konkurencia eszköz- és szeszkészletének felderítése. Hmmm, ezek nem jönnek, pár telefon után megtudtam, hogy szép nyugisan megreggeliznek, és indulnak. Jee! (Én nem ettem semmit péntek este óta.) Csapat másik, nem bentlakó fele merre lehet... Telefonálás, kiderül hogy metrón ülnek és váltóhiba miatt áll a szerelvény, majd érkeznek. Remek. Ekkor átfutott a fejemben, hogy ha senki nem ér ide időben, akkor legyünk-e olyan hardcore arcok, hogy ketten nekivágunk. De befutott a colis részleg. A papíron az szerepelt, hogy mi a messzebbi helyszínre megyünk, és azt az ukázt kaptuk, hogy a különbuszra szálljunk. De az elment (félig üresen, pedig sokan szerettek volna még rá felszállni :D), és úgy nézett ki, hogy ennyien megyünk. Ekkor befutott a villamos (telefonálgatások után megtudtam, hogy átszálltak) amiről két ismerős alak szállt le, és közeledett futva. A csapat teljes létszámban felszállt a buszra. Az idei gixer is megvolt. Reméltem, hogy nem lesz több.
Helyszínre kiérve elindulunk a 'login' állomáshoz, a tapasztalt collegák átveszik a térkép kezelését. (A kockák meg panaszkodnak, hogy itt sétálni is kell... Basszuskulcs mit gondoltál, ez egy túra...)
Első állomásnál kedves, antialkoholista (komolyan) hölgy, kiadja a mókás feladatot. Közben befut a vándorállomás is. Szuper, nem kell legalább keresgélni. A csapat kezd ráérezni a tor-túra hangulatára. A feladatokat általában jól vesszük, szinte mindenhová van előfeladatunk (hála az egész heti szívásnak). Mindenhol vesztegetés folyik (meg töméntelen tömény ^^), az állomások mindenhol meglepődnek az indulónk (Colihimnusz) második versszakán. Oldott beszélgetések, ökörködés, sörözés, party.
Nem írom le részletesen az eseményeket, aki ott volt, az emlékszik rá (valószínűleg XD), aki meg nem az meg megkérdez személyesen (ha még nem tette meg).
A lényeg, egész napi jó hangulatban töltött mászkálás, és hülyülés után nagy nehezen befutottunk a 'logout' állomáshoz. Teljesítettük az eszkimós feladatot (ami hatalmas ötlet volt, ráadásul jó kis csapatépítő :D), egyesek elkezdtek berúgni, mások csak folytatták. Utána összeszedelődzködtünk, és lekísértük a seggrészeg állomást.
A tábortűznél leadtuk a pontozólapokat meg amit le kellett, és kezdetét vette a buli. Lehet, hogy csak a kialvatlanság miatt, lehet, hogy a fáradtságtól, de nem lett túl jó kedvem. Egy picit fura hiányérzetem volt, másrészt én nem is rúgtam be a végére, sőt addigra majdhogynem színjózan voltam, ugyanis valakinek vigyáznia kellett a részeg csapatra, amikor a sötétben jönnek le a hegyoldalon, és szerintem ez a csk feladata. Kissé nyomott hangulatban vártam az eredményhirdetést. Ami el is érkezett, mindenki a tűz köré gyűlt, a helyezéseket visszafelé sorolták fel, a csapatok utána elénekelték az indulójukat. A várakozáshoz képest jól teljesítettünk, pontosan a mezőny közepén végeztünk, szám szerint a 7. helyen. Teli torokból elüvöltöttük a colihimnusz második versszakát, majd a zord időre, a közlekedési viszonyokra, és a csapat fáradtságára való tekintettel úgy döntöttünk 4-en, hogy hazajövünk az első busszal. A többiek maradtak bulizni. (Mint mondtam, előző éjszaka sem aludtam, meg az egész héten strapáltam magam...)
Végre hazaértünk a Coliba. Sikerült bejutnom a szobámba is. Ám ott volt olyasvalaki is akire nem számítottam. (...) Gondoltam kettesben hagyom őket, és inkább elmentem kicsit sétálgatni. Közben összefutottam egy régi ismerőssel, eldumálgattunk, majd miután mindketten úgy ítéltük meg hogy itt az ideje lefeküdni, bementem agépterembe társalgóba, és végignyúltam egy kanapén.
Reggel arra ébredtem, hogy egy külföldi srác szól hozzám valamit angolul. Mondtam, neki, hogy minden rendben, jól vagyok, megyek is a szobámba. (Fingom sincs mit mondott, még totál kómás voltam. :D) A szobámban ledőltem még aludni. este arra ébredtem, hogy éhes vagyok. (Ugyebár péntek este ettem utoljára, szombaton volt a túra, aközben 2 szelet kenyeret ettem összesen, majd lefeküdtem aludni, és átaludtam egy napot, tehát vasárnap este volt már! :O) Kibotorkáltam megnézni a Mr. és Miss Eötvöst, közben összefutottam egyik csapattaggal, aki megkínált sütivel (látván, hogy ez minimum életmentő). Megnézegettem a szavazatokat. Erről egy másik posztban... Utána visszafeküdtem, és újfent elaludtam. Hétfőn sikerült bemennem a délutáni (kora esti) órámra. Összesen nagyjából 36 órát aludtam, nem teljesen egyhuzamban, de azért eléggé egy blokkban. Új egyéni rekord!
Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, hatalmas élmény collegistákkal egy csapatban tolni. Jövőre október 2.-án lesz, mindenki írja fel a naptárába!
Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem jöttök jövőre is!
Ugyebár az előfeladatokat az utolsó pillanatig csináljuk (legalábbis én biztos), ezért a szombat hajnali qrwa korai indulás hamar elérkezett. A reggelt egy gyors kávéfőzéssel kezdtem, felzörgettem a csapattagokat a friss kávéval, majd átálltam hűbazmeg főzésére. Összecuccoltam mindent, ami a hozzatok rovatban szerepelt, egy csomó alkoholt, és egyéb szükséges dolgokat. A csapat coliban levő fele elég kényelmesen készülődött, és természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. Én a cuccokkal, elindultam a villamoshoz. Épp az orrom előtt ment el, ezért egy lelkesebb csapattag még utolért.
Ketten befutottunk a helyszínre. Régi ismerősök üdvözlése, információgyűjtés, a konkurencia eszköz- és szeszkészletének felderítése. Hmmm, ezek nem jönnek, pár telefon után megtudtam, hogy szép nyugisan megreggeliznek, és indulnak. Jee! (Én nem ettem semmit péntek este óta.) Csapat másik, nem bentlakó fele merre lehet... Telefonálás, kiderül hogy metrón ülnek és váltóhiba miatt áll a szerelvény, majd érkeznek. Remek. Ekkor átfutott a fejemben, hogy ha senki nem ér ide időben, akkor legyünk-e olyan hardcore arcok, hogy ketten nekivágunk. De befutott a colis részleg. A papíron az szerepelt, hogy mi a messzebbi helyszínre megyünk, és azt az ukázt kaptuk, hogy a különbuszra szálljunk. De az elment (félig üresen, pedig sokan szerettek volna még rá felszállni :D), és úgy nézett ki, hogy ennyien megyünk. Ekkor befutott a villamos (telefonálgatások után megtudtam, hogy átszálltak) amiről két ismerős alak szállt le, és közeledett futva. A csapat teljes létszámban felszállt a buszra. Az idei gixer is megvolt. Reméltem, hogy nem lesz több.
Helyszínre kiérve elindulunk a 'login' állomáshoz, a tapasztalt collegák átveszik a térkép kezelését. (A kockák meg panaszkodnak, hogy itt sétálni is kell... Basszuskulcs mit gondoltál, ez egy túra...)
Első állomásnál kedves, antialkoholista (komolyan) hölgy, kiadja a mókás feladatot. Közben befut a vándorállomás is. Szuper, nem kell legalább keresgélni. A csapat kezd ráérezni a tor-túra hangulatára. A feladatokat általában jól vesszük, szinte mindenhová van előfeladatunk (hála az egész heti szívásnak). Mindenhol vesztegetés folyik (meg töméntelen tömény ^^), az állomások mindenhol meglepődnek az indulónk (Colihimnusz) második versszakán. Oldott beszélgetések, ökörködés, sörözés, party.
Nem írom le részletesen az eseményeket, aki ott volt, az emlékszik rá (valószínűleg XD), aki meg nem az meg megkérdez személyesen (ha még nem tette meg).
A lényeg, egész napi jó hangulatban töltött mászkálás, és hülyülés után nagy nehezen befutottunk a 'logout' állomáshoz. Teljesítettük az eszkimós feladatot (ami hatalmas ötlet volt, ráadásul jó kis csapatépítő :D), egyesek elkezdtek berúgni, mások csak folytatták. Utána összeszedelődzködtünk, és lekísértük a seggrészeg állomást.
A tábortűznél leadtuk a pontozólapokat meg amit le kellett, és kezdetét vette a buli. Lehet, hogy csak a kialvatlanság miatt, lehet, hogy a fáradtságtól, de nem lett túl jó kedvem. Egy picit fura hiányérzetem volt, másrészt én nem is rúgtam be a végére, sőt addigra majdhogynem színjózan voltam, ugyanis valakinek vigyáznia kellett a részeg csapatra, amikor a sötétben jönnek le a hegyoldalon, és szerintem ez a csk feladata. Kissé nyomott hangulatban vártam az eredményhirdetést. Ami el is érkezett, mindenki a tűz köré gyűlt, a helyezéseket visszafelé sorolták fel, a csapatok utána elénekelték az indulójukat. A várakozáshoz képest jól teljesítettünk, pontosan a mezőny közepén végeztünk, szám szerint a 7. helyen. Teli torokból elüvöltöttük a colihimnusz második versszakát, majd a zord időre, a közlekedési viszonyokra, és a csapat fáradtságára való tekintettel úgy döntöttünk 4-en, hogy hazajövünk az első busszal. A többiek maradtak bulizni. (Mint mondtam, előző éjszaka sem aludtam, meg az egész héten strapáltam magam...)
Végre hazaértünk a Coliba. Sikerült bejutnom a szobámba is. Ám ott volt olyasvalaki is akire nem számítottam. (...) Gondoltam kettesben hagyom őket, és inkább elmentem kicsit sétálgatni. Közben összefutottam egy régi ismerőssel, eldumálgattunk, majd miután mindketten úgy ítéltük meg hogy itt az ideje lefeküdni, bementem a
Reggel arra ébredtem, hogy egy külföldi srác szól hozzám valamit angolul. Mondtam, neki, hogy minden rendben, jól vagyok, megyek is a szobámba. (Fingom sincs mit mondott, még totál kómás voltam. :D) A szobámban ledőltem még aludni. este arra ébredtem, hogy éhes vagyok. (Ugyebár péntek este ettem utoljára, szombaton volt a túra, aközben 2 szelet kenyeret ettem összesen, majd lefeküdtem aludni, és átaludtam egy napot, tehát vasárnap este volt már! :O) Kibotorkáltam megnézni a Mr. és Miss Eötvöst, közben összefutottam egyik csapattaggal, aki megkínált sütivel (látván, hogy ez minimum életmentő). Megnézegettem a szavazatokat. Erről egy másik posztban... Utána visszafeküdtem, és újfent elaludtam. Hétfőn sikerült bemennem a délutáni (kora esti) órámra. Összesen nagyjából 36 órát aludtam, nem teljesen egyhuzamban, de azért eléggé egy blokkban. Új egyéni rekord!
Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, hatalmas élmény collegistákkal egy csapatban tolni. Jövőre október 2.-án lesz, mindenki írja fel a naptárába!
Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem jöttök jövőre is!
2010. április 1., csütörtök
Bicó WIN!
Futás FAIL!
Gondoltam, ha már jelentkeztem a Szarvasűzőkre, akkor eddzek is. Nagy nehezen felkeltem 4-kor (neeeem hajnalban, akkor MÉG fennvoltam :P) és elindultam futni a Gellért-hegyre. Nagy önbizalmamban először bakancsban akartam menni, de végül mégis cipőt húztam. Még mindig nagy önbizalommal azt is terveztem, hogy elkérem az egyik collegistától a nehezéket mondván, hogy kemény vagyok, menni fog. De erről is letettem. Akkor még nem is tudtam, milyen bölcs döntés volt.
Indulás... jah mégsem, 3 méter után megéreztem, miért is olyan fontos a bemelegítés. Na jó, akkor bemelegítés... így már jobb.
Tempó kocogásra állítva, GO! Tök jó dolog kocogni... befordul a lépcső felé...
...nevetségesen rövid táv után feladtam, és felsétáltam a Citadellához. :P Kicsit bámészkodtam, élveztem a kilátást, majd elindultam lefelé... sétálva.
Arra gondoltam feladom, nem fog menni. De ilyen könnyen nem fogom feladni!
Round 2
Elkértem a Biciklitároló kulcsát, kicsit összekaptam a bicót, olajozás, pumpálás... Próbakör. Megy faxán, akkor mehetünk felfelé!
Egy apró bökkenő volt csak, annyira én sem vagyok hardcore-arc, hogy lépcsőn felfelé bicózzak fel a hegyre. Újratervezés! Másik útvonalon feltekertem, nem volt olyan vészes. Pár kör fenn (majdnem elütött egy emeletes busz :D) és vissza Colihoz. Lefelé persze zúztam ahogy a csövön kifért.
Szóval, erőnlét-felmérésnek jó volt, de még sokat kell gyúrni rá.
Akkor viszont miért egy futóversenyre jelentkeztem???
P.S.: Persze tudom a magyarázatot, de az nem ehhez a poszthoz tartozik... talán egyszer...
EDIT: Nekimentem mégegyszer. A Coli lépcsőjétől a Szabadságszoborig (kb. 1,8 km google maps szerint) 10'38"59 -es időt futottam. Második próbának nem rossz.
Gondoltam, ha már jelentkeztem a Szarvasűzőkre, akkor eddzek is. Nagy nehezen felkeltem 4-kor (neeeem hajnalban, akkor MÉG fennvoltam :P) és elindultam futni a Gellért-hegyre. Nagy önbizalmamban először bakancsban akartam menni, de végül mégis cipőt húztam. Még mindig nagy önbizalommal azt is terveztem, hogy elkérem az egyik collegistától a nehezéket mondván, hogy kemény vagyok, menni fog. De erről is letettem. Akkor még nem is tudtam, milyen bölcs döntés volt.
Indulás... jah mégsem, 3 méter után megéreztem, miért is olyan fontos a bemelegítés. Na jó, akkor bemelegítés... így már jobb.
Tempó kocogásra állítva, GO! Tök jó dolog kocogni... befordul a lépcső felé...
...nevetségesen rövid táv után feladtam, és felsétáltam a Citadellához. :P Kicsit bámészkodtam, élveztem a kilátást, majd elindultam lefelé... sétálva.
Arra gondoltam feladom, nem fog menni. De ilyen könnyen nem fogom feladni!
Round 2
Elkértem a Biciklitároló kulcsát, kicsit összekaptam a bicót, olajozás, pumpálás... Próbakör. Megy faxán, akkor mehetünk felfelé!
Egy apró bökkenő volt csak, annyira én sem vagyok hardcore-arc, hogy lépcsőn felfelé bicózzak fel a hegyre. Újratervezés! Másik útvonalon feltekertem, nem volt olyan vészes. Pár kör fenn (majdnem elütött egy emeletes busz :D) és vissza Colihoz. Lefelé persze zúztam ahogy a csövön kifért.
Szóval, erőnlét-felmérésnek jó volt, de még sokat kell gyúrni rá.
Akkor viszont miért egy futóversenyre jelentkeztem???
P.S.: Persze tudom a magyarázatot, de az nem ehhez a poszthoz tartozik... talán egyszer...
EDIT: Nekimentem mégegyszer. A Coli lépcsőjétől a Szabadságszoborig (kb. 1,8 km google maps szerint) 10'38"59 -es időt futottam. Második próbának nem rossz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
