2010. április 12., hétfő

Tor-Túra

Úgy néz ki mintha kissé kifulladt volna a blog. Igazából nem volt hozzá túl sok kedvem, az alapján, hogy úgyse olvassa senki. De ennek ellenére nem hagyom abba. (Még! :P)

Ugyebár az előfeladatokat az utolsó pillanatig csináljuk (legalábbis én biztos), ezért a szombat hajnali qrwa korai indulás hamar elérkezett. A reggelt egy gyors kávéfőzéssel kezdtem, felzörgettem a csapattagokat a friss kávéval, majd átálltam hűbazmeg főzésére. Összecuccoltam mindent, ami a hozzatok rovatban szerepelt, egy csomó alkoholt, és egyéb szükséges dolgokat. A csapat coliban levő fele elég kényelmesen készülődött, és természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. Én a cuccokkal, elindultam a villamoshoz. Épp az orrom előtt ment el, ezért egy lelkesebb csapattag még utolért.

Ketten befutottunk a helyszínre. Régi ismerősök üdvözlése, információgyűjtés, a konkurencia eszköz- és szeszkészletének felderítése. Hmmm, ezek nem jönnek, pár telefon után megtudtam, hogy szép nyugisan megreggeliznek, és indulnak. Jee! (Én nem ettem semmit péntek este óta.) Csapat másik, nem bentlakó fele merre lehet... Telefonálás, kiderül hogy metrón ülnek és váltóhiba miatt áll a szerelvény, majd érkeznek. Remek. Ekkor átfutott a fejemben, hogy ha senki nem ér ide időben, akkor legyünk-e olyan hardcore arcok, hogy ketten nekivágunk. De befutott a colis részleg. A papíron az szerepelt, hogy mi a messzebbi helyszínre megyünk, és azt az ukázt kaptuk, hogy a különbuszra szálljunk. De az elment (félig üresen, pedig sokan szerettek volna még rá felszállni :D), és úgy nézett ki, hogy ennyien megyünk. Ekkor befutott a villamos (telefonálgatások után megtudtam, hogy átszálltak) amiről két ismerős alak szállt le, és közeledett futva. A csapat teljes létszámban felszállt a buszra. Az idei gixer is megvolt. Reméltem, hogy nem lesz több.

Helyszínre kiérve elindulunk a 'login' állomáshoz, a tapasztalt collegák átveszik a térkép kezelését. (A kockák meg panaszkodnak, hogy itt sétálni is kell... Basszuskulcs mit gondoltál, ez egy túra...)

Első állomásnál kedves, antialkoholista (komolyan) hölgy, kiadja a mókás feladatot. Közben befut a vándorállomás is. Szuper, nem kell legalább keresgélni. A csapat kezd ráérezni a tor-túra hangulatára. A feladatokat általában jól vesszük, szinte mindenhová van előfeladatunk (hála az egész heti szívásnak). Mindenhol vesztegetés folyik (meg töméntelen tömény ^^), az állomások mindenhol meglepődnek az indulónk (Colihimnusz) második versszakán. Oldott beszélgetések, ökörködés, sörözés, party.

Nem írom le részletesen az eseményeket, aki ott volt, az emlékszik rá (valószínűleg XD), aki meg nem az meg megkérdez személyesen (ha még nem tette meg).

A lényeg, egész napi jó hangulatban töltött mászkálás, és hülyülés után nagy nehezen befutottunk a 'logout' állomáshoz. Teljesítettük az eszkimós feladatot (ami hatalmas ötlet volt, ráadásul jó kis csapatépítő :D), egyesek elkezdtek berúgni, mások csak folytatták. Utána összeszedelődzködtünk, és lekísértük a seggrészeg állomást.

A tábortűznél leadtuk a pontozólapokat meg amit le kellett, és kezdetét vette a buli. Lehet, hogy csak a kialvatlanság miatt, lehet, hogy a fáradtságtól, de nem lett túl jó kedvem. Egy picit fura hiányérzetem volt, másrészt én nem is rúgtam be a végére, sőt addigra majdhogynem színjózan voltam, ugyanis valakinek vigyáznia kellett a részeg csapatra, amikor a sötétben jönnek le a hegyoldalon, és szerintem ez a csk feladata. Kissé nyomott hangulatban vártam az eredményhirdetést. Ami el is érkezett, mindenki a tűz köré gyűlt, a helyezéseket visszafelé sorolták fel, a csapatok utána elénekelték az indulójukat. A várakozáshoz képest jól teljesítettünk, pontosan a mezőny közepén végeztünk, szám szerint a 7. helyen. Teli torokból elüvöltöttük a colihimnusz második versszakát, majd a zord időre, a közlekedési viszonyokra, és a csapat fáradtságára való tekintettel úgy döntöttünk 4-en, hogy hazajövünk az első busszal. A többiek maradtak bulizni. (Mint mondtam, előző éjszaka sem aludtam, meg az egész héten strapáltam magam...)

Végre hazaértünk a Coliba. Sikerült bejutnom a szobámba is. Ám ott volt olyasvalaki is akire nem számítottam. (...) Gondoltam kettesben hagyom őket, és inkább elmentem kicsit sétálgatni. Közben összefutottam egy régi ismerőssel, eldumálgattunk, majd miután mindketten úgy ítéltük meg hogy itt az ideje lefeküdni, bementem a gépterembe társalgóba, és végignyúltam egy kanapén.

Reggel arra ébredtem, hogy egy külföldi srác szól hozzám valamit angolul. Mondtam, neki, hogy minden rendben, jól vagyok, megyek is a szobámba. (Fingom sincs mit mondott, még totál kómás voltam. :D) A szobámban ledőltem még aludni. este arra ébredtem, hogy éhes vagyok. (Ugyebár péntek este ettem utoljára, szombaton volt a túra, aközben 2 szelet kenyeret ettem összesen, majd lefeküdtem aludni, és átaludtam egy napot, tehát vasárnap este volt már! :O) Kibotorkáltam megnézni a Mr. és Miss Eötvöst, közben összefutottam egyik csapattaggal, aki megkínált sütivel (látván, hogy ez minimum életmentő). Megnézegettem a szavazatokat. Erről egy másik posztban... Utána visszafeküdtem, és újfent elaludtam. Hétfőn sikerült bemennem a délutáni (kora esti) órámra. Összesen nagyjából 36 órát aludtam, nem teljesen egyhuzamban, de azért eléggé egy blokkban. Új egyéni rekord!

Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, hatalmas élmény collegistákkal egy csapatban tolni. Jövőre október 2.-án lesz, mindenki írja fel a naptárába!

Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem jöttök jövőre is!