2010. március 14., vasárnap

Március 15. (környéke)

Régóta nem írtam, hosszú bejegyzés lesz.

Kezdjük ott ahol abbahagytam: csütörtök délután. Délutáni terveim közt alvás szerepelt, az éjszakai alvás pótlása végett. Ez nem igazán jött össze: Estike rendelés érkezett nem sokkal azután, hogy álomra hajtottam a fejem. Hát akkor nincs mit tenni, átvettem. Majd kiderült, hogy a táncház miatt a Nagyklub-konyhába költözünk. Szupeeeer :P

A felcipekedés sokkal tovább tartott mint vártam, sebaj, még így is lesz időm megírni a jegyzőkönyvemet, gondoltam naivan. Okés, akkor vezényeljük le a táncházas móka logisztikai oldalát...

A táncház pöpec volt, sok volt kicsit a külsős. A táncház után fent elkezdtük a szokásos Estikét. Ehhez én hoztam a laptopom, WiFi-n coliháló, és onnan zenéltünk. Vagyis pontosabban kinn lett hagyva, és mindenki aki éppen érte, hülyébbnél hülyébb zenéket rakott be. Adig nem is zavart, míg jó messze voltam, és beszélgettem a pult mögött. Egy idő után a csaposoknak eszükbe jutott, hogy le kéne költözni, és ezt a vendégek is támogatták.

Ezzel csak az volt az aprócska gond, hogy MINDEN-t felhoztunk kezdve a nagy hangfalakkal, a melegszendvicssütőkön át az összes pohárig. Jó, akkor infrastruktúra irány lefele!

Hangos füttykoncert keretében végre összeraktuk a hangtechnikát, és teljesítettük a csőcselék nép akaratát, azaz elindult a buli, szólt a zene...

Nem sokkal rá, leállt a zene, mire odarohantam, megnézni hogy ki balf...kodik már megint. Aztán láttam, hogy itt azért komolyabb a baj, ugyanis a zenegép felől egyre erősödő égett műanyag és füst szaga áradt. Oké gyorsan áramtalanítottuk, majd rövid diskurzus után arra a megállapodásra jutottunk, hogy megint én hozom a gépem. Remek. Akkor reboot (ugyanis Linuxon dolgoztam), majd kábelekre rácuppant, és szólhat megint a zene. Viszont az én gépemen nem teljesen ugyanaz található mint az estikésen (lásd máshogy van konfigurálva a Winamp, más a TotalCommander hálózat elérése). Szóval hogy szegény szerencsétlen laikusokat segítsem, beálltam DJ-nek (és ezzel elejét vettem annak, hogy az én gépemben is komolyabb kárt okozzanak).

És itt szabadult el a pokol.


Mindenki a saját, estikéhez nem illő, ízléstelen zenéjét rakatta be velem, majd utána jött vissza panaszkodni hogy mért ilyen zene megy (amit valaki más kért) és inkább majd ŐŐŐ megmondja a tutit.
A fejemet vertem már a falba...
egy idő után bepöccentem, és azt mondtam nincs kívánságműsor, beraktam egy csomó zenét a playlist-be, és "lock-the-screen". Ezt nektek!

Időnként odamentem és állítgattam rajta, rakosgattam be újabb számokat. Ekkor azt hittem (szintén naivan), hogy innentől nem lesz semmi gáz.

Éppen egy nagyon népszerű szám ment, amikor a regisztrálatlan Windows 7 Béta úgy gondolta, most kékhalállal újraindul. Kirááály!
Na jó, villámgyors reboot, majd újra berakni ugyanazt a számot. Fűűű ez mehetett volna szarabbul is. Erre odajön egy khmmm, finoman szólva diszkósk..va, és kér tőlem egy valószínűsíthetően sz.r diszkószámot. Én (valószínűleg emelt hangon) szóltam, hogy várjon már, most szállt el az egész rendszer, nem lesz olyan egyszerű...
Erre kivágta a hisztit, összehordott sokmindent (a kedvencem az volt, hogy ő tartja el ezt a helyet, ő többet fogyasztott/költött mint bármelyik másik vendég, és ha ő elmegy, mi éhen fogunk halni... ám tegye, én vállalom :D) én meg kb. elküldtem a fenébe.

Utána jött pár értelmesebb kérés collegistáktól, vagy ismerősöktől, azokat teljesítettem. Éppen ott tartottunk, a "Hol vagytok székelyek?" című számra adtuk elő a szokásos mutatványunkat amikor megláttam őket (kedves diszkósp...a és barátai) távozni. És ezzel egy időben egy hangos koppanás/puffanást hallottam. A szám végén beigazolódott a sejtésem, kifele menet leverték a söröm (ami nem is volt sör, csak Radler :P) és az egeret a gépem mellől. Annyira nem zavart, mert az egér nem az enyém a Radler meg már majdnem üres volt. Most jól megmutatták... :P

Ezután kvázi eseménytelen volt a buli. Beszélgettem részeg, és kevésbé részeg emberekkel, füstölögtem magamban hogy mekkora s.ggfejek is léteznek.

Ja, kaptam egy energiaitalt. Köszönet érte (még lesz róla szó később)!

Elég sokára úgy döntöttünk, hogy bezárunk. Végre felcsendült a "Closing Time" is, és elkezdtünk szedelődzködni. Sikerült is bezárnunk a helyet és végre visszakaptam a laptopom, és elkezdhettem rajta dolgozni. Az időt nézve már csak a minimum tervet lehetett volna megvalósítani, tehát a LaTeX felejtős, kettős inga programozása máskor, csak generáljam le azt a rengeteg grafikont és dobjam össze OpenOffice-ban egy PDF-be.

És itt ütött be a krach. Olyan mértékben sikerült magam lefárasztani (hmm, mikor is aludtam utoljára rendesen?), hogy nem voltam képes a monitorra fókuszálni. Fizikailag. Szellemileg sem tudtam a munkára koncentrálni maradéktalanul, de az alváshiány következtében már nem voltam teljesen ura a testemnek, és a mozgatóizmoknak. Ekkor döntöttem úgy, hogy eljött az idő az említett energiaital legurításának. Miután megtörtént, a helyzet csak ideiglenesen változott. pár percnyi agyi tisztaság után (értsd nem zúgott a fejem, és nem haluztam hüjeségeket == kvázi ébren álmodtam :P), visszaállt az előző agyhalott állapot.
És reggel fél hétkor, a seholsetartás közepette, és fél órával a beadási határidő előtt úgy döntöttem: Feladom.

Narkotikus álom késő délutánig, majd egy hang a fejemben (valójában a hangosbemondóban) a nagyklubba invitál. Kómás bár már egy fokkal kipihentebb állapotban csapatás le. És a lassan visszatérő tudatomba bekúszik egy infómorzsa: Ja, az emlékműsor...

Az emlékműsor.


Megint pakolás estikéből fel. Pakolás nagyklubba befelé. A remegő-térdű szónokot (saját kérésére :D) megkínálom egy kis gin-nel. Ezután kicsit magabiztosabban adja elő majd a beszédet. Igazgató úr is elmondja a magáét. A másik jobb, azt még élvezem is. Majd operaáriák koncertje jön egyik collegista előadásában. (Múltkor Igazgató úr megjegyezte, hogy ő egy igazi audiovizuális élmény... bár nem ezekkel a szavakakal.) Megvolt a koncert is, utána felszolgáltunk (és kötetlenül beszélgettünk). Utána maradt a kötetlen beszélgetés, amint a vendégek serege megritkult.
Enyhe pakolás, majd vége a bulinak.

Kezdődhet a meló. Újraraktam a Windows-t, majd elkezdtem visszaszedtem a Backup-jaimat. Utána kis konfigurálgatás, és utána megint egy alvás, mert a tegnapi nem volt elég.

Közben elkezdtem egy könyvet is olvasni. Sajnos mostanában nem jut időm az olvasásra.

Másnap zúzás haza, mert otthon meg a "hozzáértő" családtagoknak kell tech-support-olni. Szóval itt is marhára ráértem, konfig, backup, és társaik... De legalább belőttem a fájlok szerzésének leghasznosabb (és nem épp legszebb) módját. Ki is próbáltuk, lehúztunk egy filmet meg néhány sorozatrészt.

Hohó, ezentúl tudok _incoming-ba töltögetni :)

És youtubon is találtam egy zenét. Amíg csak egy számot ismertem ettől az együttestől, addig nem értettem, mért szeretik őket annyira. De most megtaláltam ezeket:





Na, ez tényleg hosszúra nyúlt picit. Bocsi :)