2010. május 1., szombat

otthon, édes otthon

Már megint nem voltam otthon egy ideje (kb. 3 hete), ezért jól esett végre hazamenni. Ahogy a következő pár hét progamját végiggondolom, megint nem megyak haza egy ideig.

Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.

Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).

Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:

Brutális majális – Hétköznapi csalódások


És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.

A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.

Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...