2010. április 26., hétfő

új gép

Vettem új gépet. Azért mert megérte, és jól is fog jönni a számítási kapacitása. Jó nagy dög, én kisebbre emlékeztem. (Egykori szobatársamé volt.) Az elcipelése idáig sem volt egyszerű, de még megoldható. A Móricz-ról fel a Collegiumig húzósabb volt, kissé leizzadtam mire elértem a szobát.

Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.

Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...

... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.

Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.

Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!