Nem, nem mindenkié. De az enyém éppen igen. Ha most leírnám ide, hogy mi minden oka van ennek a kijelentésnek, átnevezhetném a blogot FAILblog-nak. Ami nem lenne túl eredeti húzás, ráadásul ez a failblog nem is lenne oLYan vicces... inkább csak szánalmas.
Igazából ezt már pedzegettem régebben, de nem tudom átjött-e, hogy nem csak szavakkal való játék volt, hanem teljesen komolyan gondoltam.
Teljes csőd. FAIL. Abba szeretném hagyni, de félek.
P.S.: Konkrét kiváltó ok: Csak egy karót szerettem volna beíratni, de még azt sem tudtam.
2010. december 30., csütörtök
2010. december 13., hétfő
2010. december 6., hétfő
2010. december 2., csütörtök
2010. november 30., kedd
Feledékenység
Ha nem írok fel valamit, akkor azt el fogom felejteni.
De akkor mi van, ha elfelejtem felírni???
De akkor mi van, ha elfelejtem felírni???
Már megint!
Labor. Digitális. Mikrokontroller.
Most kivételesen nem a kütyüvel volt bajom. Az ment szépen mint a karikacsapás. Hanem én nem szeretem az éles változatot felülírogatva fejleszteni. Az általam készítet progiknak is mindig van backupjuk. A fontosabbaknak kettő is, általában 2 független szerveren. Ezért létrehoztam egy ideiglenes mappát. Amiben dolgoztam. Nagyon jól haladtam. Mikoris:
Tudom, hogy nem szabad ennyire az utolsó pillanatra hagyni, de belemerültem a kódolásba, és az utolsó pillanatig tökéletesítettem a meglévő kódokat. Így most kb. egy feladat sincs a szerveren, viszont mindet megcsináltam (és a jegyzőkönyv alá van írva). Qrwajóóóó :S
P.S.: Mellesleg lementettem őket ide.
Most kivételesen nem a kütyüvel volt bajom. Az ment szépen mint a karikacsapás. Hanem én nem szeretem az éles változatot felülírogatva fejleszteni. Az általam készítet progiknak is mindig van backupjuk. A fontosabbaknak kettő is, általában 2 független szerveren. Ezért létrehoztam egy ideiglenes mappát. Amiben dolgoztam. Nagyon jól haladtam. Mikoris:
- A laborvezető szólt, hogy vége, és adjuk be.
- Tudtam, hogy 15:50-kor lezárják a mappa írási jogát. (hiszen olvastam az előre kiadott elolvasni valót)
- Ránéztem az előttem lévő gép órájára, ami 15:48-at mutatott
- Az ideiglenes helyről át akartam másolni a véglegesre
- NEM MENT!
- Laborvezetőt megkérdez, h mi a fene van.
- Laborvezető sátáni mosollyal közli, hogy jól van, hogy nincs jogom írni, 15:51 van.
- Mondom, hogy a gép órája szerint még csak 15:49 (azóta eltelt kis idő...)
- Laborvezető közli, hogy a szerver atomórával szinkronizál, és így jártam
- Megpróbáltam átállítani a gép óráját, h az utánam jövő, ne követhesse el ezt a hibát, de természetesen nem volt jogosultságom hozzá
Tudom, hogy nem szabad ennyire az utolsó pillanatra hagyni, de belemerültem a kódolásba, és az utolsó pillanatig tökéletesítettem a meglévő kódokat. Így most kb. egy feladat sincs a szerveren, viszont mindet megcsináltam (és a jegyzőkönyv alá van írva). Qrwajóóóó :S
P.S.: Mellesleg lementettem őket ide.
2010. november 20., szombat
Google Analytics For Teh WIN!!!
Nézegettem a google analytics statisztikáit a blogomról. Ezek szerint 30-an olvassák a blogomat (maximum) és eddig kb 100 ember tévedt ide véletlenül.
A gugliról a legkülönbözőbb keresések után jutottak el hozzám. A legjobb: "leet kódoló" :D
Megtisztelőnek érzem h a gugli az első oldalon dobja ki erre a blogomat (csekkoltam), viszont az picit mellbe vágott, h aki így talált rám azonnal visszafordult... úgy látszik nem ezt kereste :) //a tettes lenyomozása folyamatban XD
Érdekes még az is, hogy honnan vannak látogatások:
A svájci és franciaországi magyarázható azzal, hogy a CERN-ben voltunk. Lengyelországban van egy ex-szobatársam, aki onnan is követ :)
Érdekes még, hogy ki mit használ:
3 visszatérő látogató használ linuxot... jó eséllyel meg tudom tippelni kik azok :)
A "b8horpet blogja" kifejezésre eddig 12-szer keresett rá ugyan az az ember (fehérvárról), lassan megjegyezhetné a címet :)
2 mikrokontrolleres keresésről idetévedő is volt, az egyik Londonból! Gondolom elég speciális a téma, hogy google-találat legyek :)
Legtöbbször a coliból nézték meg a blogot, ez adja a látogatások kb. felét (összesen 8 visszatérő látogatóval... ejha!)
Konklúzió: Egy szűk olvasói bázison kívül csak random emberek tévednek ide, akik azonnal le is lépnek, amint meglátják. A magas látogatási számba nem tudom, hogy bele tartozik-e, amikor én ránézek... valószínűsíthetően igen :P
Szóval: kb. a kutya sem olvassa a blogot, viszont mókás helyekről és utakon tévednek ide emberek! :D
P.S.: Tök poén google analytics statisztikákat kreálni, lehet kéne a többi általam menedzselt honlaphoz is! :)
P.S.2: Kissé XKCD fílingem van...
A gugliról a legkülönbözőbb keresések után jutottak el hozzám. A legjobb: "leet kódoló" :D
Megtisztelőnek érzem h a gugli az első oldalon dobja ki erre a blogomat (csekkoltam), viszont az picit mellbe vágott, h aki így talált rám azonnal visszafordult... úgy látszik nem ezt kereste :) //a tettes lenyomozása folyamatban XD
Érdekes még az is, hogy honnan vannak látogatások:
- természetesen Magyarország az első
- Svájc
- Franciaország
- Lengyelország
- Szlovákia
- Bulgária
- Egyesült Királyság
- Egyesült Államok
A svájci és franciaországi magyarázható azzal, hogy a CERN-ben voltunk. Lengyelországban van egy ex-szobatársam, aki onnan is követ :)
Érdekes még, hogy ki mit használ:
3 visszatérő látogató használ linuxot... jó eséllyel meg tudom tippelni kik azok :)
A "b8horpet blogja" kifejezésre eddig 12-szer keresett rá ugyan az az ember (fehérvárról), lassan megjegyezhetné a címet :)
2 mikrokontrolleres keresésről idetévedő is volt, az egyik Londonból! Gondolom elég speciális a téma, hogy google-találat legyek :)
Legtöbbször a coliból nézték meg a blogot, ez adja a látogatások kb. felét (összesen 8 visszatérő látogatóval... ejha!)
Konklúzió: Egy szűk olvasói bázison kívül csak random emberek tévednek ide, akik azonnal le is lépnek, amint meglátják. A magas látogatási számba nem tudom, hogy bele tartozik-e, amikor én ránézek... valószínűsíthetően igen :P
Szóval: kb. a kutya sem olvassa a blogot, viszont mókás helyekről és utakon tévednek ide emberek! :D
P.S.: Tök poén google analytics statisztikákat kreálni, lehet kéne a többi általam menedzselt honlaphoz is! :)
P.S.2: Kissé XKCD fílingem van...
2010. november 18., csütörtök
Nem megy :(
Nem vagyok mindenható... Nem tudok (folyton) csodákat tenni... Nem (mindig) tudom véghez vinni a lehetetlent...
De azért megpróbálom :)
De azért megpróbálom :)
2010. november 8., hétfő
2010. november 7., vasárnap
2010. október 31., vasárnap
2010. október 6., szerda
teleport
Olyan hülye vagyok, ráadásul ittam is. Megint az ágyamban ébredtem. Megint nyomozhatok a tegnap után...
2010. szeptember 29., szerda
"Élőhalott vagyok"
... kezdeti organizmus. Mindent abbahagyok. Ennyi!
Napok óta csak alszok és lustulok. Mintha nem is én lennék. ÉBRESZTŐ! Nem mehet így tovább!
Bárcsak jobban bírnám...
2010. szeptember 28., kedd
Rókaűzők
És igen, lefutottam. 8 km-es távot osztottak rám, és végigcsináltam! Ráadásul úgy döntöttem, hogy kemény leszek, és bakancsban futom végig. Sikerült!
Most apróbb problémáim vannak a lépcsőzéssel, hiszen kegyetlen izomlázam van. De poén volt.
A verseny után nagyon jót beszélgettünk.
Vissza kéne állni a normál kerékvágásba!
Most apróbb problémáim vannak a lépcsőzéssel, hiszen kegyetlen izomlázam van. De poén volt.
A verseny után nagyon jót beszélgettünk.
Vissza kéne állni a normál kerékvágásba!
2010. szeptember 25., szombat
FAIL
Számomra ma kiderült, hogy az élet minden területén csődöt mondtam. Amikor reggel a FAIL lábam kidugtam az ágyból, az valószínűleg a balabbik lehetett.
:S
2010. szeptember 20., hétfő
Szappanopera
az előző részek tartalmából:
egyesek szerint a blogom olyan mint egy szappanopera. Ráadásul abszolút nem beszélek rébuszokban, pedig azt hiszem.
Korrekció:
Nem akarom kódolni a bejegyzéseimet. Aki ismer, az tudja miről írok. Néha van olyan információ, ami nem látszik elsőre (de a forráskódot olvasva kideríthető (bár nem etikus :P)).
Szappanopera? Hát b..meg ilyen az életem. Szar ügy.
Ezt a bejegyzést is hirtelen felindulásból írtam.
egyesek szerint a blogom olyan mint egy szappanopera. Ráadásul abszolút nem beszélek rébuszokban, pedig azt hiszem.
Korrekció:
Nem akarom kódolni a bejegyzéseimet. Aki ismer, az tudja miről írok. Néha van olyan információ, ami nem látszik elsőre (de a forráskódot olvasva kideríthető (bár nem etikus :P)).
Szappanopera? Hát b..meg ilyen az életem. Szar ügy.
Ezt a bejegyzést is hirtelen felindulásból írtam.
2010. szeptember 18., szombat
2010. szeptember 17., péntek
2010. szeptember 14., kedd
jobb híján
Nincs kedvem hosszú bejegyzést írni, pedig már kettő is érik. Ebben a félévben is sok dolgom lesz. Azt hiszem bekockulok kicsit.
Away From (Keyboard) Life...
Away From (
2010. augusztus 30., hétfő
2010. augusztus 13., péntek
Az élet, a világmindenség, meg minden
A kérdésre a válasz: 42. Ha ennyivel megelégszel, ne is olvass
2010. augusztus 1., vasárnap
2010. július 28., szerda
meló
A munka (programozási, vagy egyéb) akkor élvezetes számomra, ha szellemi kihívást nyújt. Nem rabszolga-munka, ami monoton, ismétlődő és sekélyes, hanem igazi kihívás. Jah, és akkor készül biztosan el, ha van határidő. (Konkrét, reális határidő, a "tegnapelőttre legyen kész" nem működik, mert akkor "már úgyis lekéstem, mindegy neki" alapon nem kezdem el rögtön.)
Na most is ezen a részén vagyok túl, kitaláltam a megoldást a problémára, már csak "pár" sort kell lepötyögni, és kész is lesz. Szóval itt vesztettem el a motivációt a további kódolásra. Majd a határidő előtt nemsokkal nekiugrok, és erőltetett menetben lenyomom.
Na most is ezen a részén vagyok túl, kitaláltam a megoldást a problémára, már csak "pár" sort kell lepötyögni, és kész is lesz. Szóval itt vesztettem el a motivációt a további kódolásra. Majd a határidő előtt nemsokkal nekiugrok, és erőltetett menetben lenyomom.
2010. július 27., kedd
nyár
Nagyon nyár van. Érzem...
Csak lustulok, nem akarok semmi értelmeset csinálni. Pedig kéne. :S Rengeteg kódolnivalóm van. Meg egyéb melók is. Helyette dotázok. Elkapott a játék, kezdek belejönni. De általában ez van, ha valami nem megy. Vagy feladom és szarok rá magasról ... vagy addig gyűröm, amíg nem sikerül.
A munka elkészülését más is késlelteti. Nincs határidő... csak minél előbb annál jobb. Ha nincs határidő, akkor nincs egy olyan pillanat amikor már nincs tovább. Tehát lehet húzni, halaszatni. Ha van határidő akkor legalább a határidő előtt valamivel nekiállok, és addig tolom, amíg be nem fejezem.
Ez is ilyen kocka-nyár lesz. Hófehéren megyek szeptemberben suliba. Monitor előtt barnulok csak. Ez van, ez a kockák sorsa:
Csak lustulok, nem akarok semmi értelmeset csinálni. Pedig kéne. :S Rengeteg kódolnivalóm van. Meg egyéb melók is. Helyette dotázok. Elkapott a játék, kezdek belejönni. De általában ez van, ha valami nem megy. Vagy feladom és szarok rá magasról ... vagy addig gyűröm, amíg nem sikerül.
A munka elkészülését más is késlelteti. Nincs határidő... csak minél előbb annál jobb. Ha nincs határidő, akkor nincs egy olyan pillanat amikor már nincs tovább. Tehát lehet húzni, halaszatni. Ha van határidő akkor legalább a határidő előtt valamivel nekiállok, és addig tolom, amíg be nem fejezem.
Ez is ilyen kocka-nyár lesz. Hófehéren megyek szeptemberben suliba. Monitor előtt barnulok csak. Ez van, ez a kockák sorsa:
2010. július 26., hétfő
2010. július 23., péntek
DotA
Megint elvertek DotÁban ...
... a változatosság kedvéért most egy BOT ( = AI ( = mesterséges intelligencia ( = egy GÉÉÉP )))
:(
... a változatosság kedvéért most egy BOT ( = AI ( = mesterséges intelligencia ( = egy GÉÉÉP )))
:(
2010. július 22., csütörtök
Szavazás
Sikerült megtalálni, hogyan írhatok ki szavazást. Tessék szavazni. Ha nincs olyan lehetőség amit szeretnél, írd meg kommentbe.
(Enyhén loptam az ötletet, bocsi. :P)
(Enyhén loptam az ötletet, bocsi. :P)
2010. július 21., szerda
Sajnálom
de eléggé f@sz tudok lenni néha. Ennek ékes bizonyítékát adtam ma is. Tele lett a tököm. Az én hülyeségem, hogy szeretnék megtanulni DotA-zni mégha kegyetlenül szar is vagyok benne. Hátha.
De úgy látszik nem fog menni. Nem nekem találták ki. Semmi sikerélményem sincs, nálam kezdőbbek is elvernek.
Talán túl korán adom fel? Mást is?
De úgy látszik nem fog menni. Nem nekem találták ki. Semmi sikerélményem sincs, nálam kezdőbbek is elvernek.
Talán túl korán adom fel? Mást is?
2010. július 20., kedd
2010. július 8., csütörtök
semmi
Az az érzésem, mintha nem csinálnék semmit...
...mert nem csinálok semmit? Csak játszok, filmet nézek, alszok, csocsózok, Linux telepítéssel bűvészkedem. De semmi hasznosat nem csináltam azon kívül, hogy vettem egy monitort. Najó majd a Linux is hasznos lesz, ha végre úgy megy fel, ahogy akarom.
De olyan jó ez a semmittevés! :)
...mert nem csinálok semmit? Csak játszok, filmet nézek, alszok, csocsózok, Linux telepítéssel bűvészkedem. De semmi hasznosat nem csináltam azon kívül, hogy vettem egy monitort. Najó majd a Linux is hasznos lesz, ha végre úgy megy fel, ahogy akarom.
De olyan jó ez a semmittevés! :)
2010. július 5., hétfő
A napfény íze
Nők...
...folyton csak a szart kavarják. Nem jó semmi úgy, ahogy van. Mindig bele kell piszkálni a dolgokba. Pl.: hozzámegy X-hez, majd belezúg Y-ba, elcsábítja Y-t, de miközben vele kefél, rájön hogy mégis X-et szeretei, és hasonlók.
Férfiak...
...folyton hagyják magukat. Gyengék, nem bírnak ellenállni a csábításnak. Ha egy nő azt súgja a fülébe, hogy "szeretlek" rögtön le kell feküdni vele, nem számít otthon az asszony és a két gyerek. Meg a fenenagy büszkeség és a politizálás.
Emberek...
...pffff, ezek még embereknek nevezhetők? Az alapján megölni, megkínozni, megverni, megszégyeníteni valakit, mert a nagyszülei bizonyos valláshoz tartoznak? Vagy szimplán feláldozni a barátaidat azért, hogy a karrieredet egyengesd, netán a képzeteidet és a vélt igazad bizonygasd? Főleg pénzért, hatalomért? Vadidegenek ezreit-millióit vágóhídra terelni egy eszme alapján? Gyűlöletet kelteni embercsoportok iránt? Kérdem én, ezek még emberek?
Korszak...
...eléggé elcseszett egy kor volt errefelé. Ezt sikerült hűen bemutatni. Valós és valósnak tűnő filmbevágások, eredeti dokumentumok. Pl.: a zsidótörvény precíz idézése, a háború alatti képsorok bevágása, a rádióközvetítések. Minden kor hangulata átjön, nekem legjobban az I. világháború kitörése előttől az 56-os forradalomig tetszett, bár szerintem foglalkozhattak volna többet a II. világháború közbeni eseményekkel, és az orosz besúgási és kihallgatási módszerekkel.
Vége...
...konkrétan megfogott a történet, a hangulat és a szereplők jellemének (és egyes társadalmi osztályoknak vagy tipikus figuráknak) a bemutatása. A végén az utolsó képkockáig gyönyörködtem még Budapestben. Csodálkoztam, hogy mennyi mindent élt át ez a város (és ország), egyénenként és közösen.
Kérdés...
...én is ilyen leszek egyszer?
...folyton csak a szart kavarják. Nem jó semmi úgy, ahogy van. Mindig bele kell piszkálni a dolgokba. Pl.: hozzámegy X-hez, majd belezúg Y-ba, elcsábítja Y-t, de miközben vele kefél, rájön hogy mégis X-et szeretei, és hasonlók.
Férfiak...
...folyton hagyják magukat. Gyengék, nem bírnak ellenállni a csábításnak. Ha egy nő azt súgja a fülébe, hogy "szeretlek" rögtön le kell feküdni vele, nem számít otthon az asszony és a két gyerek. Meg a fenenagy büszkeség és a politizálás.
Emberek...
...pffff, ezek még embereknek nevezhetők? Az alapján megölni, megkínozni, megverni, megszégyeníteni valakit, mert a nagyszülei bizonyos valláshoz tartoznak? Vagy szimplán feláldozni a barátaidat azért, hogy a karrieredet egyengesd, netán a képzeteidet és a vélt igazad bizonygasd? Főleg pénzért, hatalomért? Vadidegenek ezreit-millióit vágóhídra terelni egy eszme alapján? Gyűlöletet kelteni embercsoportok iránt? Kérdem én, ezek még emberek?
Korszak...
...eléggé elcseszett egy kor volt errefelé. Ezt sikerült hűen bemutatni. Valós és valósnak tűnő filmbevágások, eredeti dokumentumok. Pl.: a zsidótörvény precíz idézése, a háború alatti képsorok bevágása, a rádióközvetítések. Minden kor hangulata átjön, nekem legjobban az I. világháború kitörése előttől az 56-os forradalomig tetszett, bár szerintem foglalkozhattak volna többet a II. világháború közbeni eseményekkel, és az orosz besúgási és kihallgatási módszerekkel.
Vége...
...konkrétan megfogott a történet, a hangulat és a szereplők jellemének (és egyes társadalmi osztályoknak vagy tipikus figuráknak) a bemutatása. A végén az utolsó képkockáig gyönyörködtem még Budapestben. Csodálkoztam, hogy mennyi mindent élt át ez a város (és ország), egyénenként és közösen.
Kérdés...
...én is ilyen leszek egyszer?
2010. június 29., kedd
2010. június 23., szerda
Hülye nők
Fene a logikájukba!
EDIT:
Tegnap belefutottam abba, hogy elővigyázatlanul megkérdőjeleztem (implicite) azt, hogy a nőknek mindig igazuk van. Nem kimondottan, csak elkezdtünk vitatkozni a ruha szépségének a fontosságáról. Egy idő után rájöttem, hogy felesleges ellenállni (Resistance is futile... XD).
A téma onnan került elő, hogy nem vettem észre, hogy valakin új ruha van... :P
EDIT:
Tegnap belefutottam abba, hogy elővigyázatlanul megkérdőjeleztem (implicite) azt, hogy a nőknek mindig igazuk van. Nem kimondottan, csak elkezdtünk vitatkozni a ruha szépségének a fontosságáról. Egy idő után rájöttem, hogy felesleges ellenállni (Resistance is futile... XD).
A téma onnan került elő, hogy nem vettem észre, hogy valakin új ruha van... :P
2010. június 16., szerda
Vizsgák előtt
Pörgök. Sok energiaital megteszi a hatását. Viszont nem feltétlenül optimális a tanuláshoz. Például most is éppen blogot írok helyette. :P
Ilyenkor irdatlan tempóval jár az agyam. Jórészt üresjáratban. Így történhet meg, hogy a pillanatnyi szünet közben elmorfondírozok a magyar nyelv és a Boole-algebra kapcsolatáról. Például magyarban nem használjuk az összes logikai függvényt csak az 'és'-t és a 'vagy'-ot. Viszont vannak helyzetek amikor nem helytálló a jelentésük.
Gondoljunk csak az "Iszik vagy vezet!" szlogenre. Namármost ez azt jelenti, hogy lehet csak inni, lehet csak vezetni és lehet a kettőt együtt. Ha egyiket sem akarod, na AZ van megtiltva. Sokkal helyesebb lenne az "Iszik NÉS/NAND vezet!" ehelyett. Csak kicsit furán hangzik.
Ugyanígy a menzán az ebéd "sült hús vagy főzelék". Ha mindkettőt kéred akkor elzavarnak, mondván, hogy mit képzelsz. Pedig elméletileg nincs megtiltva. A helyes étlap így nézne ki:
Mai menü: sült hús XOR főzelék (természetesen nem keverendő össze a bitenkénti XOR művelettel XD)
Az agyam teljesen jól bírja, sőt túl jól is. Csak az a baj, hogy a szemem már csak résnyire van nyitva, és már azt sem látom amit épp olvasok. (Nem tudom, a kínaiak hogyan látnak ki :P)
Na, elég az agymenésből, vissza tanulni!
Ilyenkor irdatlan tempóval jár az agyam. Jórészt üresjáratban. Így történhet meg, hogy a pillanatnyi szünet közben elmorfondírozok a magyar nyelv és a Boole-algebra kapcsolatáról. Például magyarban nem használjuk az összes logikai függvényt csak az 'és'-t és a 'vagy'-ot. Viszont vannak helyzetek amikor nem helytálló a jelentésük.
Gondoljunk csak az "Iszik vagy vezet!" szlogenre. Namármost ez azt jelenti, hogy lehet csak inni, lehet csak vezetni és lehet a kettőt együtt. Ha egyiket sem akarod, na AZ van megtiltva. Sokkal helyesebb lenne az "Iszik NÉS/NAND vezet!" ehelyett. Csak kicsit furán hangzik.
Ugyanígy a menzán az ebéd "sült hús vagy főzelék". Ha mindkettőt kéred akkor elzavarnak, mondván, hogy mit képzelsz. Pedig elméletileg nincs megtiltva. A helyes étlap így nézne ki:
Mai menü: sült hús XOR főzelék (természetesen nem keverendő össze a bitenkénti XOR művelettel XD)
Az agyam teljesen jól bírja, sőt túl jól is. Csak az a baj, hogy a szemem már csak résnyire van nyitva, és már azt sem látom amit épp olvasok. (Nem tudom, a kínaiak hogyan látnak ki :P)
Na, elég az agymenésből, vissza tanulni!
2010. június 13., vasárnap
BrainFuck
Elkezdtem nemrég Brainfuckban programozgatni. Eddig nagyképűen mindig úgy estem neki egy nyelvnek, hogy megírtam benne egy maximumkiválasztásos rendezést. Mit nekem "Hello World!".
Na a Brainfuckban ez nagyon nem triviális. Először is az utasításkészlete csupán 8 karakter. Akit érdekel az megnézheti az idevonatkozó Wikipedia cikket.
Szóval, a haladás útjára léptem, és össze is fogom hozni a rendező algoritmust, csak kissé tovább fog tartani, mint általában.
Mindenkinek kellemes "Agycseszegetést"! Akár ezzel, akár a vizsgákkal. :)
P.S.: Kissé ritkán írok mostanában. Ez nem volt szándékom, sem akkor, mikor elkezdtem a blogot, sem most.
Na a Brainfuckban ez nagyon nem triviális. Először is az utasításkészlete csupán 8 karakter. Akit érdekel az megnézheti az idevonatkozó Wikipedia cikket.
Szóval, a haladás útjára léptem, és össze is fogom hozni a rendező algoritmust, csak kissé tovább fog tartani, mint általában.
Mindenkinek kellemes "Agycseszegetést"! Akár ezzel, akár a vizsgákkal. :)
P.S.: Kissé ritkán írok mostanában. Ez nem volt szándékom, sem akkor, mikor elkezdtem a blogot, sem most.
2010. június 12., szombat
Leesett a lánc
Ezt konkrét esemény miatt is adtam címnek. Ma voltam a halál f...án a Kolosy-térnél jegyzetért, és amikor visszafelé jöttem történt meg a baleset. A lámpánál álltam, vártam, hogy zöldre váltson. Amint ez megtörtént, kilőttem mint a golyó, a pedálon állva tekertem, és úgy gondoltam, hogy állva is fel lehet váltani (eddig is mindig sikerült). Hát most nem. A lánc leesett, én páros lábbal dobbantottam az aszfaltra. Pánik, satufék. De legalább nem taknyoltam el, csak kicsit felsértettem a lábam. Mondjuk nem véreztem össze semmit, nem volt túl komoly. Egy-két sor néma anyázás, majd láncot fel, folyt. köv. (Mostmár visszaültem a nyeregbe a váltáshoz.)
Nemcsak emiatt lett ez a cím. Mostanában sikerült eléggé berúgnom párszor. Meg úgy egyébként is, úgy érzem mintha ledobtam volna az ékszíjat. Csak pörgök magamban, míg semmi hasznosat nem teszek, ami előremozdítana. Tudom, hogy nem megoldás ha iszok, sőt elég csúnya vége is tud lenni. Össze kéne szednem magam. Valami értelmes életcélt találni. Vagy szimplán csak valami értelmeset csinálni. Ami előremozdít. De merre is van az az előre? Mondjuk jó lenne, ha legalább a vizsgáimra tanulnék. :P
Viszont a lánc ledobása más értelmezésben is megállja a helyét. Most nincs suli, én osztom be az időmet. Ritkán vagyok otthon, én gazdálkodok a pénzemmel (nem túl jól :P). A figyelmem is szabadon kalandozik, nem köti le semmi és senki (talán túlságosan is szabadon). Élljen a szabadság!
Csak ezek a rohadt vizsgák ne lennének.
Nemcsak emiatt lett ez a cím. Mostanában sikerült eléggé berúgnom párszor. Meg úgy egyébként is, úgy érzem mintha ledobtam volna az ékszíjat. Csak pörgök magamban, míg semmi hasznosat nem teszek, ami előremozdítana. Tudom, hogy nem megoldás ha iszok, sőt elég csúnya vége is tud lenni. Össze kéne szednem magam. Valami értelmes életcélt találni. Vagy szimplán csak valami értelmeset csinálni. Ami előremozdít. De merre is van az az előre? Mondjuk jó lenne, ha legalább a vizsgáimra tanulnék. :P
Viszont a lánc ledobása más értelmezésben is megállja a helyét. Most nincs suli, én osztom be az időmet. Ritkán vagyok otthon, én gazdálkodok a pénzemmel (nem túl jól :P). A figyelmem is szabadon kalandozik, nem köti le semmi és senki (talán túlságosan is szabadon). Élljen a szabadság!
Csak ezek a rohadt vizsgák ne lennének.
2010. június 4., péntek
Eötvös napok
Ez is megvolt. Szerintem messze nem volt olyan jó mint a tavalyi.
Kezdjük ott, hogy pénteken az Estike kongott. A kiállítás képei ugyan tetszettek, de kissé gáz volt. Persze lehet mondani, hogy vizsgaidőszak, meg tanulni kell. De a DB-elnök úr felhívta rá a figyelmem, hogy van aki két szakot végez és mellette DB-zik is, és mégis itt van. Lustaság? Antiszoc viselkedés? Mindegy. Kezdem azt érezni, hogy szobanövények vesznek körül.
Az Estike zárásáról ugyan nem sok emlékem maradt (habár én követtem el), viszont MÁSNAP kellemes volt reggel arra kelni, hogy mindjárt indulunk biciklitúrára. Sikerült is összegyűlnünk 4-en, három bringára. Ebből következően akinek nem jutott (mert nem volt bent a colibringa), az maradt. Kellemes tempóban eltekertünk Szentendrére. A bicikliút ugyan néhány helyen víz alatt volt, de a mellette lévő töltésen (amikor az elfogyott akkor az erdőn keresztül) végül mégis csak odaértünk. Szereztünk reggelit (és sört), kiültünk a Duna-partra, és nézelődtünk, beszélgettünk egy jó sör mellett.
Miután kipihentük az út fáradalmait, visszaindultunk. És Szentendre határában találkoztunk a szembejövő második hullámmal. Ekkor vissza a városba, még egy kör korzózás, egy lángos, egy ital... Amint mindenki megunta a városnézést, elindultunk visszafelé. A visszaút is jó hangulatban telt, végre kissé tempósabban mentünk, hogy a vihar ne kapjon el minket. Amint visszaértünk megnéztem hogy áll a gány, de a csajok biztosítottak róla, hogy még odébb van mire kész lesz. Kis pihenő után értesültem róla, hogy a gány-főző versenynek megvan a győztese, és a főztje már el is fogyott. :(
Este kerti-party (a coli kertjét lehet "cert"-nek írni? Certi-Party? Fura lenne. :D) kezdetét vette a keeeeert helyett a pályán. Egy ideig volt zene is, de a szomszédok miatt abba kellett hagyni. Volt csocsó is, amiben az volt a furcsa, hogy semerre sem lejtett. A kaját két hozzáértő collegistának sikerült kiborítania. Kétszer! Szalonnát sütöttünk, egyesek rendeltek pizzát. Nem voltam túl szociális hangulatban, de annak ellenére sokat beszélgettem, változatos témákról (a fizikától az erekcióig). Megtudtam azt is, hogy mehetek a CERN-be, ráadásul végre konkrét időpontot is kaptam.
A vasárnap is eljött, Eötvös Kupa (Eötvös Cupa?) Focibajnokság. Mivel nem neveztem előre csapatban ezért pár embert összeszedve megalakult egy random csapat "Random" csapatnévvel. A sorsoláson a két nagy öreggel kerültünk össze. Persze mindkétszer kikaptunk, de nem is volt olyan rossz az arány: előbb 0-2, másodszor 1-3. A heves esőzésre valótekintettel volt olyan ember aki nem akarta vállalni a játékot, ezért egy félidő erejéig a lánycsapatban is játszottam. (Hmmm, zuhogó eső és lánycsapat? Ideális párosítás! =D). Végül az ötödik helyért való küzdelemben a lányok ellen kellett kiállnunk. Sikeresen vettük az akadályt, még én is gólt lőttem. A döntő viszont pazar volt. A fiatalok technikás játékkal összeszedetten és fegyelmezetten megverték a címvédő csapatot. Ezután a hűvös időre és az unatkozó játékosokra való tekintettel két csapat alakult spontán, és kiegyenlítős foci kezdődött. A mi csapatunk végig vezetett, ebből adódóan mi ittunk. Képszakadás! Már megint teleporttal jutottam a szobámba.
Kezdjük ott, hogy pénteken az Estike kongott. A kiállítás képei ugyan tetszettek, de kissé gáz volt. Persze lehet mondani, hogy vizsgaidőszak, meg tanulni kell. De a DB-elnök úr felhívta rá a figyelmem, hogy van aki két szakot végez és mellette DB-zik is, és mégis itt van. Lustaság? Antiszoc viselkedés? Mindegy. Kezdem azt érezni, hogy szobanövények vesznek körül.
Az Estike zárásáról ugyan nem sok emlékem maradt (habár én követtem el), viszont MÁSNAP kellemes volt reggel arra kelni, hogy mindjárt indulunk biciklitúrára. Sikerült is összegyűlnünk 4-en, három bringára. Ebből következően akinek nem jutott (mert nem volt bent a colibringa), az maradt. Kellemes tempóban eltekertünk Szentendrére. A bicikliút ugyan néhány helyen víz alatt volt, de a mellette lévő töltésen (amikor az elfogyott akkor az erdőn keresztül) végül mégis csak odaértünk. Szereztünk reggelit (és sört), kiültünk a Duna-partra, és nézelődtünk, beszélgettünk egy jó sör mellett.
Miután kipihentük az út fáradalmait, visszaindultunk. És Szentendre határában találkoztunk a szembejövő második hullámmal. Ekkor vissza a városba, még egy kör korzózás, egy lángos, egy ital... Amint mindenki megunta a városnézést, elindultunk visszafelé. A visszaút is jó hangulatban telt, végre kissé tempósabban mentünk, hogy a vihar ne kapjon el minket. Amint visszaértünk megnéztem hogy áll a gány, de a csajok biztosítottak róla, hogy még odébb van mire kész lesz. Kis pihenő után értesültem róla, hogy a gány-főző versenynek megvan a győztese, és a főztje már el is fogyott. :(
Este kerti-party (a coli kertjét lehet "cert"-nek írni? Certi-Party? Fura lenne. :D) kezdetét vette a keeeeert helyett a pályán. Egy ideig volt zene is, de a szomszédok miatt abba kellett hagyni. Volt csocsó is, amiben az volt a furcsa, hogy semerre sem lejtett. A kaját két hozzáértő collegistának sikerült kiborítania. Kétszer! Szalonnát sütöttünk, egyesek rendeltek pizzát. Nem voltam túl szociális hangulatban, de annak ellenére sokat beszélgettem, változatos témákról (a fizikától az erekcióig). Megtudtam azt is, hogy mehetek a CERN-be, ráadásul végre konkrét időpontot is kaptam.
A vasárnap is eljött, Eötvös Kupa (Eötvös Cupa?) Focibajnokság. Mivel nem neveztem előre csapatban ezért pár embert összeszedve megalakult egy random csapat "Random" csapatnévvel. A sorsoláson a két nagy öreggel kerültünk össze. Persze mindkétszer kikaptunk, de nem is volt olyan rossz az arány: előbb 0-2, másodszor 1-3. A heves esőzésre valótekintettel volt olyan ember aki nem akarta vállalni a játékot, ezért egy félidő erejéig a lánycsapatban is játszottam. (Hmmm, zuhogó eső és lánycsapat? Ideális párosítás! =D). Végül az ötödik helyért való küzdelemben a lányok ellen kellett kiállnunk. Sikeresen vettük az akadályt, még én is gólt lőttem. A döntő viszont pazar volt. A fiatalok technikás játékkal összeszedetten és fegyelmezetten megverték a címvédő csapatot. Ezután a hűvös időre és az unatkozó játékosokra való tekintettel két csapat alakult spontán, és kiegyenlítős foci kezdődött. A mi csapatunk végig vezetett, ebből adódóan mi ittunk. Képszakadás! Már megint teleporttal jutottam a szobámba.
2010. május 27., csütörtök
dolgok
Metalfest: Jó volt, bár nagy volt a sár, és elég sok időt töltöttünk mászkálással. Meg ivással. Voltak nagyon jó koncertek, ahol a közönség (mármint mi :D) tombol, és olyanok is ahol nem is volt kedvünk visszatapsolni a zenekart. Voltak csalódások, pozitív és negatív is. Sonata Arctica lehetetlenül rövid koncertet adott, bár elég viccesen tolták. A Korpiklaani-t eddig alig ismertem, de hihetetlen jó hangulatot és hatalmas bulit hoztak össze.
Elektrodinamika: Hát túl vagyok az UV-n. Sikerült átmenni. De a gyakveznek érdekes felfogása van a követelményekről. A ZH nem volt túl könnyű de meg lehetett írni ötösre. (Jó aki nem tanul, az magára vessen.) Ezután a pótZH ami sokkal szemetebb, mint az első. (Arra már kissé cink nem-tanulni, de megesik. :P) És ezután jön az UV. Meglátom a feladatsort és baaaaaaazzz... Haver is elkért egyet (ő csak jegyet beíratni ment) és mondta utána, hogy ez iszonyatnehéz volt. Nna, ezen az UV-n sikerült átmenni végre. :)
Alvás: Jé, Metalfest óta átálltam az éjszakai alvásra. Már nem okoz problémát, hogy este feküdjek, és reggel (viszonylag) korán keljek. Jó, ez egyeseknek nem újdonság, de aki ismer, az tudja, hogy ez eléggé radikális változás.
Gitár: Meg kéne tanulni rendesen játszani. Van jó pár szám, ami nem is olyan durva. Időhiány. Mindig megörülök, amikor lejjebb hangolok (Drop-C -be) és sikerül belőni a hangszínt és a torzítást. De ez csak odáig tart amíg rájövök, hogy milyen gyér az általam eljátszani tudott számok listája.
Szocializáció: Hát, az utóbbi időben elég rendesen próbáltam szocializálódni. Most totálisan nincs kedvem hozzá. Abszolút semennyire. Lehet, hogy be fogok kockulni. Mondjuk a tanulmányi eredményeimnek jól jönne.
Programozás: A dolgaimmal "természetesen" nem sikerült haladni, viszont elkezdtem "tanítani". Mármint van egy beadandó feladat, amit valamilyen programnyelven meg kell valósítani. Ugye ez a fizikus évfolyamon nem megy feltétlenül mindenkinek csípőből. Főleg, hogy gyakorlatilag nem is tanultunk programozni (csak egyesek, akik más szakirányon vannak). Így elég nehéz.
Tanítás: Most kiderül(t), hogy milyen tanár is vagyok/lennék. Eddig szar tanárnak tartottam magam. Ezt abból a tapasztalatból szűrtem le, amikor húgomnak próbáltam magyarázni valamit. 3 évvel fiatalabb. Nem tudom mennyit vettek már matekból. De valahogy mindig az lett a vége, hogy ordibáltunk egymással, hogy "nem értem", erre én "mit nem lehet ezen érteni". De most egyik évfolyamtársamnak "tanítok" programozást (lásd feljebb). Kicsit más a szituáció, de eddig érti, és ez a lényeg. Mivel NAGYON sokan vannak akik nem tudják megcsinálni ennyi tudás alapján a programot, ezért azt terveztem, hogy megtanítom az alapokat. Azoknak, akik nem csak egy mások által megírt kódot várnak, hanem tényleg érteni is akarják. Remélem ők sincsenek kevesen.
Elektrodinamika: Hát túl vagyok az UV-n. Sikerült átmenni. De a gyakveznek érdekes felfogása van a követelményekről. A ZH nem volt túl könnyű de meg lehetett írni ötösre. (Jó aki nem tanul, az magára vessen.) Ezután a pótZH ami sokkal szemetebb, mint az első. (Arra már kissé cink nem-tanulni, de megesik. :P) És ezután jön az UV. Meglátom a feladatsort és baaaaaaazzz... Haver is elkért egyet (ő csak jegyet beíratni ment) és mondta utána, hogy ez iszonyatnehéz volt. Nna, ezen az UV-n sikerült átmenni végre. :)
Alvás: Jé, Metalfest óta átálltam az éjszakai alvásra. Már nem okoz problémát, hogy este feküdjek, és reggel (viszonylag) korán keljek. Jó, ez egyeseknek nem újdonság, de aki ismer, az tudja, hogy ez eléggé radikális változás.
Gitár: Meg kéne tanulni rendesen játszani. Van jó pár szám, ami nem is olyan durva. Időhiány. Mindig megörülök, amikor lejjebb hangolok (Drop-C -be) és sikerül belőni a hangszínt és a torzítást. De ez csak odáig tart amíg rájövök, hogy milyen gyér az általam eljátszani tudott számok listája.
Szocializáció: Hát, az utóbbi időben elég rendesen próbáltam szocializálódni. Most totálisan nincs kedvem hozzá. Abszolút semennyire. Lehet, hogy be fogok kockulni. Mondjuk a tanulmányi eredményeimnek jól jönne.
Programozás: A dolgaimmal "természetesen" nem sikerült haladni, viszont elkezdtem "tanítani". Mármint van egy beadandó feladat, amit valamilyen programnyelven meg kell valósítani. Ugye ez a fizikus évfolyamon nem megy feltétlenül mindenkinek csípőből. Főleg, hogy gyakorlatilag nem is tanultunk programozni (csak egyesek, akik más szakirányon vannak). Így elég nehéz.
Tanítás: Most kiderül(t), hogy milyen tanár is vagyok/lennék. Eddig szar tanárnak tartottam magam. Ezt abból a tapasztalatból szűrtem le, amikor húgomnak próbáltam magyarázni valamit. 3 évvel fiatalabb. Nem tudom mennyit vettek már matekból. De valahogy mindig az lett a vége, hogy ordibáltunk egymással, hogy "nem értem", erre én "mit nem lehet ezen érteni". De most egyik évfolyamtársamnak "tanítok" programozást (lásd feljebb). Kicsit más a szituáció, de eddig érti, és ez a lényeg. Mivel NAGYON sokan vannak akik nem tudják megcsinálni ennyi tudás alapján a programot, ezért azt terveztem, hogy megtanítom az alapokat. Azoknak, akik nem csak egy mások által megírt kódot várnak, hanem tényleg érteni is akarják. Remélem ők sincsenek kevesen.
2010. május 15., szombat
És túléltem...
... az egyik legdurvább hetet!
Stat:
Bevitt koffeintartalom : 865 mg ( > 2,5 l energiaital)
Átaludt idő : 18-26 óra (hétvégével együtt)
Hétközbeni alvás : 8-12 óra (1,5-2 órás ájulások)
ZH-k a héten : 6 db (2 hétfőn, 2, csütörtökön, 2 pénteken)
Ebből vizsga : 3 db (1 csütörtökön, 2 pénteken)
Beadandók : 2 db (2 szerdán)
Egyéb elfoglaltság : sport, konferencia, estike, programozás, gitározás, estike
Mi jöhet még ezután? Kb. ugyanez. Állok elébe.
Stat:
Bevitt koffeintartalom : 865 mg ( > 2,5 l energiaital)
Átaludt idő : 18-26 óra (hétvégével együtt)
Hétközbeni alvás : 8-12 óra (1,5-2 órás ájulások)
ZH-k a héten : 6 db (2 hétfőn, 2, csütörtökön, 2 pénteken)
Ebből vizsga : 3 db (1 csütörtökön, 2 pénteken)
Beadandók : 2 db (2 szerdán)
Egyéb elfoglaltság : sport, konferencia, estike, programozás, gitározás, estike
Mi jöhet még ezután? Kb. ugyanez. Állok elébe.
2010. május 8., szombat
Feldolgozás
Estikében beszélgettünk. Szóba került pár szám feldolgozása. Először is természetesen a Sweet home Alabama Colis átirata került elő. Majd előkerült a Szovjet himnusz egyik feldolgozása (természetesen a colis népdalkincses kötelező körök után ^^ ). Utána egy System szám átirat jutott valakinek az eszébe. Majd erről rögtön egy Slipknot feldolgozás ugrott be nekem. Estike után feljöttem a szobámba, és valahogy találtam még pár teljesen más stílusúra átdolgozott zenét.
Ekkor jutott eszembe, hogy ez megér egy posztot. Ha kiegészítem az általam most találtakat az eddig ismertekkel, akkor egy hatalmas dalgyűjteményhez jutunk. Ebből szemezgettem tematikusan.
Szovjet himnusz.
Tankcsapda:
Richard Cheese:
'Weird' Al Yankovic:
És amit kerestem, nem találtam meg, csak a Coli hálózatán, de azt ugyebár nem tudom ide linkelni. :P
Ekkor jutott eszembe, hogy ez megér egy posztot. Ha kiegészítem az általam most találtakat az eddig ismertekkel, akkor egy hatalmas dalgyűjteményhez jutunk. Ebből szemezgettem tematikusan.
Szovjet himnusz.
Tankcsapda:
Richard Cheese:
'Weird' Al Yankovic:
És amit kerestem, nem találtam meg, csak a Coli hálózatán, de azt ugyebár nem tudom ide linkelni. :P
2010. május 5., szerda
Egy kis éji zene
Éppen éjszaka van. És zenét hallgatok. Nem csak úgy, hanem konkrét oka is van ám. A frissen szerzett optimizmusom egy pillanat alatt összeomlott...
A zuhany alatt a fejemre csorgattam a vizet. Nem is akartam amúgy hajat mosni. Csak úgy jól esett. És közben kezdett tisztulni a fejem. Átgondoltam dolgokat. Mindentől elvonatkoztatva, objektíven. (Ez nagy szó! Most jöhetnék mindenféle bölcsész rizsával, amit még gimiben tanultam, pl: fenomenológiai redukció, meg egy raklapnyi idézettel költőktől, hogy nekik sem megy, hiába a világot szemlélik, csak magukat látják benne/vetítik bele...)
Szóval egy bizonyos távolságból néztem magamat, a történteket, a gondolataimat, és az érzéseimet. Nem túl távolról, mert az hideg és személytelen. Hanem akkora távolságból, ahonnan megértem a problémákat, rendezem a gondolatokat, átlátom a káoszt. Ezután ugrott be egy dalszöveg részlet. Egy sor. Nem több. Vagyis de, mert a dalszövegeket elég jól tudom folytatni, úgyhogy pár másodperc múlva egy egész refrént játszottam újra és újra a fejemben.
És ekkor úgy döntöttem, hogy addig nem jövök ki a csobogó víz alól, amíg össze nem rakom az egész számot. Mármint elég az első versszak, a refrénig. De a dalszöveg folytatási "skillem" csak egyik irányban megy jól. Hiába ismételgettem egy darabig, csak azért se ugrott be.
Majd egy halvány reménysugár villant. Egy szó! Az első versszak egy jellegzetes szava megvan. Néhány perc alatt köré építettem a versszakot, és vigyorogva dúdolgattam.
Konkrétan egy Alvin és a mókusok szám volt, egyik korai albumukról (mit egyik, a legelső albumról). De hiába kerestem, nem találtam se youtube-on, se más helyen, amit be tudnék 'embed'-elni. Viszont a keresgélés közben bukkantam rá másik számaikra. Amiket méltánytalanul elhanyagoltam/nem ismertem eddig. Egy ideje nem követem, hogy mikor adnak ki új albumot. Csak néhány, véletlenül megtalált számukat szoktam hallgatni. De most következzen pár, amire most bukkantam (és valószínű, hogy letöltök/kölcsönkérek pár albumot ezek hatására):
P.S.: A zuhany alatt eszembe jutott szám címe: Ami neked yo.
A zuhany alatt a fejemre csorgattam a vizet. Nem is akartam amúgy hajat mosni. Csak úgy jól esett. És közben kezdett tisztulni a fejem. Átgondoltam dolgokat. Mindentől elvonatkoztatva, objektíven. (Ez nagy szó! Most jöhetnék mindenféle bölcsész rizsával, amit még gimiben tanultam, pl: fenomenológiai redukció, meg egy raklapnyi idézettel költőktől, hogy nekik sem megy, hiába a világot szemlélik, csak magukat látják benne/vetítik bele...)
Szóval egy bizonyos távolságból néztem magamat, a történteket, a gondolataimat, és az érzéseimet. Nem túl távolról, mert az hideg és személytelen. Hanem akkora távolságból, ahonnan megértem a problémákat, rendezem a gondolatokat, átlátom a káoszt. Ezután ugrott be egy dalszöveg részlet. Egy sor. Nem több. Vagyis de, mert a dalszövegeket elég jól tudom folytatni, úgyhogy pár másodperc múlva egy egész refrént játszottam újra és újra a fejemben.
És ekkor úgy döntöttem, hogy addig nem jövök ki a csobogó víz alól, amíg össze nem rakom az egész számot. Mármint elég az első versszak, a refrénig. De a dalszöveg folytatási "skillem" csak egyik irányban megy jól. Hiába ismételgettem egy darabig, csak azért se ugrott be.
Majd egy halvány reménysugár villant. Egy szó! Az első versszak egy jellegzetes szava megvan. Néhány perc alatt köré építettem a versszakot, és vigyorogva dúdolgattam.
Konkrétan egy Alvin és a mókusok szám volt, egyik korai albumukról (mit egyik, a legelső albumról). De hiába kerestem, nem találtam se youtube-on, se más helyen, amit be tudnék 'embed'-elni. Viszont a keresgélés közben bukkantam rá másik számaikra. Amiket méltánytalanul elhanyagoltam/nem ismertem eddig. Egy ideje nem követem, hogy mikor adnak ki új albumot. Csak néhány, véletlenül megtalált számukat szoktam hallgatni. De most következzen pár, amire most bukkantam (és valószínű, hogy letöltök/kölcsönkérek pár albumot ezek hatására):
P.S.: A zuhany alatt eszembe jutott szám címe: Ami neked yo.
2010. május 1., szombat
otthon, édes otthon
Már megint nem voltam otthon egy ideje (kb. 3 hete), ezért jól esett végre hazamenni. Ahogy a következő pár hét progamját végiggondolom, megint nem megyak haza egy ideig.
Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.
Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).
Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:
És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.
A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.
Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...
Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.
Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).
Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:
Brutális majális – Hétköznapi csalódások
És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.
A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.
Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...
2010. április 30., péntek
visszajelzés
Azért raktam ki a lájk és diszlájk gombot, hogy használjátok, és visszajelzéseket küldjetek, a posztokról. Tetszik vagy nem, ezt jelöljétek szépen be, és akkor tudni fogom, hogy milyen visszhangja van egy-egy posztnak.
Vagy már tényleg senki nem olvassa?
Vagy már tényleg senki nem olvassa?
2010. április 28., szerda
"A zene a minden"
A zene! Hova is lennék nélküle. (Konkrétan onnan jutott eszembe, hogy kölcsönadtam a fejhallgatómat, és most be kell érnem a csenddel.)
Vannak számok amiket az akaraterőm utolsó morzsáival dúdolgatva, új erőre kapok, és csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, ..., csak még egy kicsit meghosszabbítja a kitartást.
Vannak zenék amik rossz hangulat ellen/közben/csakúgydühből jók.
Meg amiket csak úgy jókedvében hallgat az ember, amikor éppen sínen van az élete (és a vonat még nem dudál).
Ez ilyen zenés poszt lett. Ezek csak hirtelen eszembe jutott példák. És meg is hallgatom őket, amint visszakapom a fejhallgatót.
P.S.: Persze System of a Down bármikor, bármilyen mennyiségben.
P.S.2: Politikai inkorrektségért nem vállalok felelősséget!
Vannak számok amiket az akaraterőm utolsó morzsáival dúdolgatva, új erőre kapok, és csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, ..., csak még egy kicsit meghosszabbítja a kitartást.
- HétköznaPI CSAlódások - A terrorista halála
- Prosectura - Made by Prosectura
- Powerpuff girls - Opening
- Hatóságilag Tilos - Fel a fejjel
Vannak zenék amik rossz hangulat ellen/közben/csakúgydühből jók.
- Tankcsapda - Fekszem a földön
- Slipknot - Duality
- Tankcsapda - Múlik
- Alvin és a mókusok - Kurva élet (2. verzió)
Meg amiket csak úgy jókedvében hallgat az ember, amikor éppen sínen van az élete (és a vonat még nem dudál).
- Jet - Are you gonna be my girl?
- Junkies - Sziget
- Offspring - Pretty fly (for a white guy)
- Blink 182 - First date
Ez ilyen zenés poszt lett. Ezek csak hirtelen eszembe jutott példák. És meg is hallgatom őket, amint visszakapom a fejhallgatót.
P.S.: Persze System of a Down bármikor, bármilyen mennyiségben.
P.S.2: Politikai inkorrektségért nem vállalok felelősséget!
2010. április 26., hétfő
új gép
Vettem új gépet. Azért mert megérte, és jól is fog jönni a számítási kapacitása. Jó nagy dög, én kisebbre emlékeztem. (Egykori szobatársamé volt.) Az elcipelése idáig sem volt egyszerű, de még megoldható. A Móricz-ról fel a Collegiumig húzósabb volt, kissé leizzadtam mire elértem a szobát.
Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.
Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...
... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.
Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.
Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!
Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.
Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...
... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.
Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.
Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!
2010. április 21., szerda
"Csak még öt percet..."
Ez a nap már csak ilyen. Este elkezdtem egy jegyzőkönyvet (folytatni :P), és kicsit jobban elhúzódott, mint vártam. Hajnal felé mikor az órára néztem, mindig ezt mondtam, ezt a pár plotot már megcsinálom, még öt perc, és lefekszem. Utána kitaláltam valamit még, bash scriptet írtam, AWK-hoz folyamodtam, Gnuplot scriptet írtam, stb. Nagyon hatékonyan lehet linuxon dolgozni. A végére már csak pár gombot nyomkodtam a scriptek mindent elintéztek helyettem. De olyan álmos voltam, hogy az emberi tényező rontotta le a hatékonyságot. A végére már az elmentendő fájl nevének beírása sem ment zökkenőmentesen. Najó, fekvés.
3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)
Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.
Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.
Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.
Csak még öt perc és nekiállok...
3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)
Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.
Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.
Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.
Csak még öt perc és nekiállok...
2010. április 16., péntek
IDDQD
Aki nem tudná ez az örökélet csít a Doomban.
Úgy tűnik halhatatlan vagyok. Hiszen bármi is történjen, mindig marad 1 HP-m. XD
Ezt a tegnap este is igazolja. Eléggé ki voltam borulva, és masszív önpusztításba kezdtem. És túléltem. Sőt eddig még mindent túléltem (na jó, néha úgy tűnik, mintha zombi lennék, de az más tészta).
Szóval most regenerálódok... azaz maxra töltöm a HP-met. XD
És ha mégse állnék olyan jól, csak feldobok egy napszemüveget, mint az aknakeresőben miután megnyerted.
P.S.: IDDQD blog.
Úgy tűnik halhatatlan vagyok. Hiszen bármi is történjen, mindig marad 1 HP-m. XD
Ezt a tegnap este is igazolja. Eléggé ki voltam borulva, és masszív önpusztításba kezdtem. És túléltem. Sőt eddig még mindent túléltem (na jó, néha úgy tűnik, mintha zombi lennék, de az más tészta).
Szóval most regenerálódok... azaz maxra töltöm a HP-met. XD
És ha mégse állnék olyan jól, csak feldobok egy napszemüveget, mint az aknakeresőben miután megnyerted.
P.S.: IDDQD blog.
2010. április 13., kedd
2010. április 12., hétfő
Tor-Túra
Úgy néz ki mintha kissé kifulladt volna a blog. Igazából nem volt hozzá túl sok kedvem, az alapján, hogy úgyse olvassa senki. De ennek ellenére nem hagyom abba. (Még! :P)
Ugyebár az előfeladatokat az utolsó pillanatig csináljuk (legalábbis én biztos), ezért a szombat hajnali qrwa korai indulás hamar elérkezett. A reggelt egy gyors kávéfőzéssel kezdtem, felzörgettem a csapattagokat a friss kávéval, majd átálltam hűbazmeg főzésére. Összecuccoltam mindent, ami a hozzatok rovatban szerepelt, egy csomó alkoholt, és egyéb szükséges dolgokat. A csapat coliban levő fele elég kényelmesen készülődött, és természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. Én a cuccokkal, elindultam a villamoshoz. Épp az orrom előtt ment el, ezért egy lelkesebb csapattag még utolért.
Ketten befutottunk a helyszínre. Régi ismerősök üdvözlése, információgyűjtés, a konkurencia eszköz- és szeszkészletének felderítése. Hmmm, ezek nem jönnek, pár telefon után megtudtam, hogy szép nyugisan megreggeliznek, és indulnak. Jee! (Én nem ettem semmit péntek este óta.) Csapat másik, nem bentlakó fele merre lehet... Telefonálás, kiderül hogy metrón ülnek és váltóhiba miatt áll a szerelvény, majd érkeznek. Remek. Ekkor átfutott a fejemben, hogy ha senki nem ér ide időben, akkor legyünk-e olyan hardcore arcok, hogy ketten nekivágunk. De befutott a colis részleg. A papíron az szerepelt, hogy mi a messzebbi helyszínre megyünk, és azt az ukázt kaptuk, hogy a különbuszra szálljunk. De az elment (félig üresen, pedig sokan szerettek volna még rá felszállni :D), és úgy nézett ki, hogy ennyien megyünk. Ekkor befutott a villamos (telefonálgatások után megtudtam, hogy átszálltak) amiről két ismerős alak szállt le, és közeledett futva. A csapat teljes létszámban felszállt a buszra. Az idei gixer is megvolt. Reméltem, hogy nem lesz több.
Helyszínre kiérve elindulunk a 'login' állomáshoz, a tapasztalt collegák átveszik a térkép kezelését. (A kockák meg panaszkodnak, hogy itt sétálni is kell... Basszuskulcs mit gondoltál, ez egy túra...)
Első állomásnál kedves, antialkoholista (komolyan) hölgy, kiadja a mókás feladatot. Közben befut a vándorállomás is. Szuper, nem kell legalább keresgélni. A csapat kezd ráérezni a tor-túra hangulatára. A feladatokat általában jól vesszük, szinte mindenhová van előfeladatunk (hála az egész heti szívásnak). Mindenhol vesztegetés folyik (meg töméntelen tömény ^^), az állomások mindenhol meglepődnek az indulónk (Colihimnusz) második versszakán. Oldott beszélgetések, ökörködés, sörözés, party.
Nem írom le részletesen az eseményeket, aki ott volt, az emlékszik rá (valószínűleg XD), aki meg nem az meg megkérdez személyesen (ha még nem tette meg).
A lényeg, egész napi jó hangulatban töltött mászkálás, és hülyülés után nagy nehezen befutottunk a 'logout' állomáshoz. Teljesítettük az eszkimós feladatot (ami hatalmas ötlet volt, ráadásul jó kis csapatépítő :D), egyesek elkezdtek berúgni, mások csak folytatták. Utána összeszedelődzködtünk, és lekísértük a seggrészeg állomást.
A tábortűznél leadtuk a pontozólapokat meg amit le kellett, és kezdetét vette a buli. Lehet, hogy csak a kialvatlanság miatt, lehet, hogy a fáradtságtól, de nem lett túl jó kedvem. Egy picit fura hiányérzetem volt, másrészt én nem is rúgtam be a végére, sőt addigra majdhogynem színjózan voltam, ugyanis valakinek vigyáznia kellett a részeg csapatra, amikor a sötétben jönnek le a hegyoldalon, és szerintem ez a csk feladata. Kissé nyomott hangulatban vártam az eredményhirdetést. Ami el is érkezett, mindenki a tűz köré gyűlt, a helyezéseket visszafelé sorolták fel, a csapatok utána elénekelték az indulójukat. A várakozáshoz képest jól teljesítettünk, pontosan a mezőny közepén végeztünk, szám szerint a 7. helyen. Teli torokból elüvöltöttük a colihimnusz második versszakát, majd a zord időre, a közlekedési viszonyokra, és a csapat fáradtságára való tekintettel úgy döntöttünk 4-en, hogy hazajövünk az első busszal. A többiek maradtak bulizni. (Mint mondtam, előző éjszaka sem aludtam, meg az egész héten strapáltam magam...)
Végre hazaértünk a Coliba. Sikerült bejutnom a szobámba is. Ám ott volt olyasvalaki is akire nem számítottam. (...) Gondoltam kettesben hagyom őket, és inkább elmentem kicsit sétálgatni. Közben összefutottam egy régi ismerőssel, eldumálgattunk, majd miután mindketten úgy ítéltük meg hogy itt az ideje lefeküdni, bementem agépterembe társalgóba, és végignyúltam egy kanapén.
Reggel arra ébredtem, hogy egy külföldi srác szól hozzám valamit angolul. Mondtam, neki, hogy minden rendben, jól vagyok, megyek is a szobámba. (Fingom sincs mit mondott, még totál kómás voltam. :D) A szobámban ledőltem még aludni. este arra ébredtem, hogy éhes vagyok. (Ugyebár péntek este ettem utoljára, szombaton volt a túra, aközben 2 szelet kenyeret ettem összesen, majd lefeküdtem aludni, és átaludtam egy napot, tehát vasárnap este volt már! :O) Kibotorkáltam megnézni a Mr. és Miss Eötvöst, közben összefutottam egyik csapattaggal, aki megkínált sütivel (látván, hogy ez minimum életmentő). Megnézegettem a szavazatokat. Erről egy másik posztban... Utána visszafeküdtem, és újfent elaludtam. Hétfőn sikerült bemennem a délutáni (kora esti) órámra. Összesen nagyjából 36 órát aludtam, nem teljesen egyhuzamban, de azért eléggé egy blokkban. Új egyéni rekord!
Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, hatalmas élmény collegistákkal egy csapatban tolni. Jövőre október 2.-án lesz, mindenki írja fel a naptárába!
Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem jöttök jövőre is!
Ugyebár az előfeladatokat az utolsó pillanatig csináljuk (legalábbis én biztos), ezért a szombat hajnali qrwa korai indulás hamar elérkezett. A reggelt egy gyors kávéfőzéssel kezdtem, felzörgettem a csapattagokat a friss kávéval, majd átálltam hűbazmeg főzésére. Összecuccoltam mindent, ami a hozzatok rovatban szerepelt, egy csomó alkoholt, és egyéb szükséges dolgokat. A csapat coliban levő fele elég kényelmesen készülődött, és természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. Én a cuccokkal, elindultam a villamoshoz. Épp az orrom előtt ment el, ezért egy lelkesebb csapattag még utolért.
Ketten befutottunk a helyszínre. Régi ismerősök üdvözlése, információgyűjtés, a konkurencia eszköz- és szeszkészletének felderítése. Hmmm, ezek nem jönnek, pár telefon után megtudtam, hogy szép nyugisan megreggeliznek, és indulnak. Jee! (Én nem ettem semmit péntek este óta.) Csapat másik, nem bentlakó fele merre lehet... Telefonálás, kiderül hogy metrón ülnek és váltóhiba miatt áll a szerelvény, majd érkeznek. Remek. Ekkor átfutott a fejemben, hogy ha senki nem ér ide időben, akkor legyünk-e olyan hardcore arcok, hogy ketten nekivágunk. De befutott a colis részleg. A papíron az szerepelt, hogy mi a messzebbi helyszínre megyünk, és azt az ukázt kaptuk, hogy a különbuszra szálljunk. De az elment (félig üresen, pedig sokan szerettek volna még rá felszállni :D), és úgy nézett ki, hogy ennyien megyünk. Ekkor befutott a villamos (telefonálgatások után megtudtam, hogy átszálltak) amiről két ismerős alak szállt le, és közeledett futva. A csapat teljes létszámban felszállt a buszra. Az idei gixer is megvolt. Reméltem, hogy nem lesz több.
Helyszínre kiérve elindulunk a 'login' állomáshoz, a tapasztalt collegák átveszik a térkép kezelését. (A kockák meg panaszkodnak, hogy itt sétálni is kell... Basszuskulcs mit gondoltál, ez egy túra...)
Első állomásnál kedves, antialkoholista (komolyan) hölgy, kiadja a mókás feladatot. Közben befut a vándorállomás is. Szuper, nem kell legalább keresgélni. A csapat kezd ráérezni a tor-túra hangulatára. A feladatokat általában jól vesszük, szinte mindenhová van előfeladatunk (hála az egész heti szívásnak). Mindenhol vesztegetés folyik (meg töméntelen tömény ^^), az állomások mindenhol meglepődnek az indulónk (Colihimnusz) második versszakán. Oldott beszélgetések, ökörködés, sörözés, party.
Nem írom le részletesen az eseményeket, aki ott volt, az emlékszik rá (valószínűleg XD), aki meg nem az meg megkérdez személyesen (ha még nem tette meg).
A lényeg, egész napi jó hangulatban töltött mászkálás, és hülyülés után nagy nehezen befutottunk a 'logout' állomáshoz. Teljesítettük az eszkimós feladatot (ami hatalmas ötlet volt, ráadásul jó kis csapatépítő :D), egyesek elkezdtek berúgni, mások csak folytatták. Utána összeszedelődzködtünk, és lekísértük a seggrészeg állomást.
A tábortűznél leadtuk a pontozólapokat meg amit le kellett, és kezdetét vette a buli. Lehet, hogy csak a kialvatlanság miatt, lehet, hogy a fáradtságtól, de nem lett túl jó kedvem. Egy picit fura hiányérzetem volt, másrészt én nem is rúgtam be a végére, sőt addigra majdhogynem színjózan voltam, ugyanis valakinek vigyáznia kellett a részeg csapatra, amikor a sötétben jönnek le a hegyoldalon, és szerintem ez a csk feladata. Kissé nyomott hangulatban vártam az eredményhirdetést. Ami el is érkezett, mindenki a tűz köré gyűlt, a helyezéseket visszafelé sorolták fel, a csapatok utána elénekelték az indulójukat. A várakozáshoz képest jól teljesítettünk, pontosan a mezőny közepén végeztünk, szám szerint a 7. helyen. Teli torokból elüvöltöttük a colihimnusz második versszakát, majd a zord időre, a közlekedési viszonyokra, és a csapat fáradtságára való tekintettel úgy döntöttünk 4-en, hogy hazajövünk az első busszal. A többiek maradtak bulizni. (Mint mondtam, előző éjszaka sem aludtam, meg az egész héten strapáltam magam...)
Végre hazaértünk a Coliba. Sikerült bejutnom a szobámba is. Ám ott volt olyasvalaki is akire nem számítottam. (...) Gondoltam kettesben hagyom őket, és inkább elmentem kicsit sétálgatni. Közben összefutottam egy régi ismerőssel, eldumálgattunk, majd miután mindketten úgy ítéltük meg hogy itt az ideje lefeküdni, bementem a
Reggel arra ébredtem, hogy egy külföldi srác szól hozzám valamit angolul. Mondtam, neki, hogy minden rendben, jól vagyok, megyek is a szobámba. (Fingom sincs mit mondott, még totál kómás voltam. :D) A szobámban ledőltem még aludni. este arra ébredtem, hogy éhes vagyok. (Ugyebár péntek este ettem utoljára, szombaton volt a túra, aközben 2 szelet kenyeret ettem összesen, majd lefeküdtem aludni, és átaludtam egy napot, tehát vasárnap este volt már! :O) Kibotorkáltam megnézni a Mr. és Miss Eötvöst, közben összefutottam egyik csapattaggal, aki megkínált sütivel (látván, hogy ez minimum életmentő). Megnézegettem a szavazatokat. Erről egy másik posztban... Utána visszafeküdtem, és újfent elaludtam. Hétfőn sikerült bemennem a délutáni (kora esti) órámra. Összesen nagyjából 36 órát aludtam, nem teljesen egyhuzamban, de azért eléggé egy blokkban. Új egyéni rekord!
Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, hatalmas élmény collegistákkal egy csapatban tolni. Jövőre október 2.-án lesz, mindenki írja fel a naptárába!
Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem jöttök jövőre is!
2010. április 1., csütörtök
Bicó WIN!
Futás FAIL!
Gondoltam, ha már jelentkeztem a Szarvasűzőkre, akkor eddzek is. Nagy nehezen felkeltem 4-kor (neeeem hajnalban, akkor MÉG fennvoltam :P) és elindultam futni a Gellért-hegyre. Nagy önbizalmamban először bakancsban akartam menni, de végül mégis cipőt húztam. Még mindig nagy önbizalommal azt is terveztem, hogy elkérem az egyik collegistától a nehezéket mondván, hogy kemény vagyok, menni fog. De erről is letettem. Akkor még nem is tudtam, milyen bölcs döntés volt.
Indulás... jah mégsem, 3 méter után megéreztem, miért is olyan fontos a bemelegítés. Na jó, akkor bemelegítés... így már jobb.
Tempó kocogásra állítva, GO! Tök jó dolog kocogni... befordul a lépcső felé...
...nevetségesen rövid táv után feladtam, és felsétáltam a Citadellához. :P Kicsit bámészkodtam, élveztem a kilátást, majd elindultam lefelé... sétálva.
Arra gondoltam feladom, nem fog menni. De ilyen könnyen nem fogom feladni!
Round 2
Elkértem a Biciklitároló kulcsát, kicsit összekaptam a bicót, olajozás, pumpálás... Próbakör. Megy faxán, akkor mehetünk felfelé!
Egy apró bökkenő volt csak, annyira én sem vagyok hardcore-arc, hogy lépcsőn felfelé bicózzak fel a hegyre. Újratervezés! Másik útvonalon feltekertem, nem volt olyan vészes. Pár kör fenn (majdnem elütött egy emeletes busz :D) és vissza Colihoz. Lefelé persze zúztam ahogy a csövön kifért.
Szóval, erőnlét-felmérésnek jó volt, de még sokat kell gyúrni rá.
Akkor viszont miért egy futóversenyre jelentkeztem???
P.S.: Persze tudom a magyarázatot, de az nem ehhez a poszthoz tartozik... talán egyszer...
EDIT: Nekimentem mégegyszer. A Coli lépcsőjétől a Szabadságszoborig (kb. 1,8 km google maps szerint) 10'38"59 -es időt futottam. Második próbának nem rossz.
Gondoltam, ha már jelentkeztem a Szarvasűzőkre, akkor eddzek is. Nagy nehezen felkeltem 4-kor (neeeem hajnalban, akkor MÉG fennvoltam :P) és elindultam futni a Gellért-hegyre. Nagy önbizalmamban először bakancsban akartam menni, de végül mégis cipőt húztam. Még mindig nagy önbizalommal azt is terveztem, hogy elkérem az egyik collegistától a nehezéket mondván, hogy kemény vagyok, menni fog. De erről is letettem. Akkor még nem is tudtam, milyen bölcs döntés volt.
Indulás... jah mégsem, 3 méter után megéreztem, miért is olyan fontos a bemelegítés. Na jó, akkor bemelegítés... így már jobb.
Tempó kocogásra állítva, GO! Tök jó dolog kocogni... befordul a lépcső felé...
...nevetségesen rövid táv után feladtam, és felsétáltam a Citadellához. :P Kicsit bámészkodtam, élveztem a kilátást, majd elindultam lefelé... sétálva.
Arra gondoltam feladom, nem fog menni. De ilyen könnyen nem fogom feladni!
Round 2
Elkértem a Biciklitároló kulcsát, kicsit összekaptam a bicót, olajozás, pumpálás... Próbakör. Megy faxán, akkor mehetünk felfelé!
Egy apró bökkenő volt csak, annyira én sem vagyok hardcore-arc, hogy lépcsőn felfelé bicózzak fel a hegyre. Újratervezés! Másik útvonalon feltekertem, nem volt olyan vészes. Pár kör fenn (majdnem elütött egy emeletes busz :D) és vissza Colihoz. Lefelé persze zúztam ahogy a csövön kifért.
Szóval, erőnlét-felmérésnek jó volt, de még sokat kell gyúrni rá.
Akkor viszont miért egy futóversenyre jelentkeztem???
P.S.: Persze tudom a magyarázatot, de az nem ehhez a poszthoz tartozik... talán egyszer...
EDIT: Nekimentem mégegyszer. A Coli lépcsőjétől a Szabadságszoborig (kb. 1,8 km google maps szerint) 10'38"59 -es időt futottam. Második próbának nem rossz.
2010. március 30., kedd
beharangozó
Továbbra is nagyon el vagyok havazva. DE!
Mostanában várhatók tematikus posztok a következő témákban:
Addig is kitartás (főként nekem :P)
P.S.: Még fészbúkolni sincs időm, tehát eléggé sok dolgom lehet.
Mostanában várhatók tematikus posztok a következő témákban:
- Tor-Túra
- Mr. és Miss Eötvös eredmények
- Esetleg valami személyes
- Egyéb
Addig is kitartás (főként nekem :P)
P.S.: Még fészbúkolni sincs időm, tehát eléggé sok dolgom lehet.
2010. március 22., hétfő
gyors poszt
Eszembe jutott egy vicces koncertvideó:
Jah egyébként éppen ZH-ra készülök... lehet, hogy nem túl hatékony gitárral a kézben. Remélem olyan egyszerű lesz, mint amiket neten néztem.
Előfeladatokkal egész jól állunk, csak az időbeosztásom lett kissé durva.
Jah egyébként éppen ZH-ra készülök... lehet, hogy nem túl hatékony gitárral a kézben. Remélem olyan egyszerű lesz, mint amiket neten néztem.
Előfeladatokkal egész jól állunk, csak az időbeosztásom lett kissé durva.
2010. március 21., vasárnap
Motiváció
Jó dolog a motiváció. Főleg, ha van az embernek. Jó sok. Annyi, hogy másokra is átragadjon.
Mostanában annyi "pozitív energiát" és motiváló dolgot kapok a környezetemtől... mégsem vagyok túl aktív. Bár lehet, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik. Hiszen a hozzáállásom sokat javult pozitív irányba, csak ez a fránya lustaság.
Más motivációk is érnek. Ugyebár tavasz is van. Jó idő, friss, üde illatok (nem a gyors 7-es mögött :P), és persze madárcsicsergés, meg minden ami csak kell. Ilyenkor megmozdul az emberben valami. Kéne már tenni valamit. Lépni. Megtenni amit eddig halogattam. De ugyebár kettőn áll a vásár.
Többször észrevettem már, hogy időnként paranoid vagyok. Feleslegesen aggódom dolgokon, sötétebben látom a világot. De újra és újra meglep ez az észrevétel. (Konkrétan úgy gondoltam, hogy senki nem olvassa, de (NAGYON REMÉLEM) tévedtem.)
A baj többek között az, hogy ez a pesszimista hozzáállás tartósabb. Néha kizökkenek belőle, de valamiért a default beállítás ez. Mondjuk fel lehet úgy is fogni, hogy csak pozitívan fogok csalódni.
Kéne gitározni is. Az mindig megnyugtat. Valahogy lendületet ad, feltölt energiával. És nem utolsó sorban gyakorlok is, és egy idő után büszkén konstatálom, hogy "Háá, már ezt is el tudom játszani!".
Na jó, elég a rizsából, még nagyon sok előfeladat van hátra. Vissza dolgozni, lusta disznó!
Mostanában annyi "pozitív energiát" és motiváló dolgot kapok a környezetemtől... mégsem vagyok túl aktív. Bár lehet, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik. Hiszen a hozzáállásom sokat javult pozitív irányba, csak ez a fránya lustaság.
Más motivációk is érnek. Ugyebár tavasz is van. Jó idő, friss, üde illatok (nem a gyors 7-es mögött :P), és persze madárcsicsergés, meg minden ami csak kell. Ilyenkor megmozdul az emberben valami. Kéne már tenni valamit. Lépni. Megtenni amit eddig halogattam. De ugyebár kettőn áll a vásár.
Többször észrevettem már, hogy időnként paranoid vagyok. Feleslegesen aggódom dolgokon, sötétebben látom a világot. De újra és újra meglep ez az észrevétel. (Konkrétan úgy gondoltam, hogy senki nem olvassa, de (NAGYON REMÉLEM) tévedtem.)
A baj többek között az, hogy ez a pesszimista hozzáállás tartósabb. Néha kizökkenek belőle, de valamiért a default beállítás ez. Mondjuk fel lehet úgy is fogni, hogy csak pozitívan fogok csalódni.
Kéne gitározni is. Az mindig megnyugtat. Valahogy lendületet ad, feltölt energiával. És nem utolsó sorban gyakorlok is, és egy idő után büszkén konstatálom, hogy "Háá, már ezt is el tudom játszani!".
Na jó, elég a rizsából, még nagyon sok előfeladat van hátra. Vissza dolgozni, lusta disznó!
2010. március 20., szombat
Tech support
Mert az olyan jó elfoglaltság... :P
De nem rázhatom le őket, mivel ők a családom, és az otthoni gép rendbetétele valahol nekem is érdekem. De... néha úgy ki tudnak akasztani. A leglehetetlenebb időpontban írnak MSN-en vagy Skype-on, hogy segítsek már... vagy mégjobb: felhívnak, és élőszóban mondják el, hogy mi kéne, és oldjam meg.
De ez még mind semmi, muszáj hazajönnöm, hiszen nekem ezt élőben is látnom kell, meg egyébként is segítsek "szviccset" venni, mert nem értenek hozzá.
Na az volt még vicces. El mentünk egy boltba ("Mert hüje azért nem vagyok!"-ba) és körülnéztünk. Én gyorsan megkerestem , hogy melyik a legolcsóbb és legegyszerűbb, és mondtam, hogy vegyük meg. De hát minek vegyünk ekkorát (8 csatorna), ha lehet kisebbet is. Jó az most pont nincs. Másik bolt: találtam kisebbet, de az meg túl pro meg drága, többe kerül mint az egyszerű nagyobb. Jó menjünk harmadik boltba. Hoppá az már zárva. Na jó, végül is nem olyan fontos.
Hát, lehet hogy nem olyan fontos. Nekik. Az otthoni gépen tudok gyorsan tölteni dolgokat. Viszont ezen a gépen kéne használni. Egyszerű a megoldás, bedugok egy UTP-kábelt a switch-be. Ja, nem vettünk kábelt. Jah, hogy switchet sem vettünk. Wáááh!
Legalább a távsegítséget sikerült beállítanom, így legalább látom is miről dumálnak, és nem vaktában lövöldözök tippekkel és tanácsokkal (hát még utasításokkal :P).
"
"
Sebaj, nemsokára lesz a Tor-Túra (meg 2 ZH), és arra legalább kipihentem magam... csütörtökön, de az már a múlté, még másolgatni kell pár dolgot, mert az éjjel tök poééén! :S
De nem rázhatom le őket, mivel ők a családom, és az otthoni gép rendbetétele valahol nekem is érdekem. De... néha úgy ki tudnak akasztani. A leglehetetlenebb időpontban írnak MSN-en vagy Skype-on, hogy segítsek már... vagy mégjobb: felhívnak, és élőszóban mondják el, hogy mi kéne, és oldjam meg.
De ez még mind semmi, muszáj hazajönnöm, hiszen nekem ezt élőben is látnom kell, meg egyébként is segítsek "szviccset" venni, mert nem értenek hozzá.
Na az volt még vicces. El mentünk egy boltba ("Mert hüje azért nem vagyok!"-ba) és körülnéztünk. Én gyorsan megkerestem , hogy melyik a legolcsóbb és legegyszerűbb, és mondtam, hogy vegyük meg. De hát minek vegyünk ekkorát (8 csatorna), ha lehet kisebbet is. Jó az most pont nincs. Másik bolt: találtam kisebbet, de az meg túl pro meg drága, többe kerül mint az egyszerű nagyobb. Jó menjünk harmadik boltba. Hoppá az már zárva. Na jó, végül is nem olyan fontos.
Hát, lehet hogy nem olyan fontos. Nekik. Az otthoni gépen tudok gyorsan tölteni dolgokat. Viszont ezen a gépen kéne használni. Egyszerű a megoldás, bedugok egy UTP-kábelt a switch-be. Ja, nem vettünk kábelt. Jah, hogy switchet sem vettünk. Wáááh!
Legalább a távsegítséget sikerült beállítanom, így legalább látom is miről dumálnak, és nem vaktában lövöldözök tippekkel és tanácsokkal (hát még utasításokkal :P).
"
-Azt hol tudom beállítani?
-'Options' menü, 'Preferences', és ott a 'Directories'-fül.
-És az hol van?
-Mondtam...
-De nekünk magyarul van...
//Wáááááááh, agyam eldobom, magyarul sem tudjátok megtalálni?
-'Opciók/Beállítások' stimmel?
-Aha az megvan...
-Akkor ott keressétek meg.
-Hol? Nem találom.
-Na küldj egy screenshotot!
//Screenshot megérkezik. Vér a fejembetódul. Elvörösödés.
-Esetleg megpróbálhatnátok a 'Mappák'-nál...
-Jé, köszííí!
"
Sebaj, nemsokára lesz a Tor-Túra (meg 2 ZH), és arra legalább kipihentem magam... csütörtökön, de az már a múlté, még másolgatni kell pár dolgot, mert az éjjel tök poééén! :S
2010. március 19., péntek
Alkohol
Megint hajnali öt van... csak most estikéből jövet írok. Egy darabig a Mr. Alkohol 1. helyezettjével ittam, aztán amikor feladta, akkor egy darabig csak úgy, aztán próbáltam csajokat meghívni egy italra, de nem igazán ment. Majd az egyik csapos colleginát sikerült meginvitálni egy Jägerre (ami mellesleg a kedvenc töményem), de így se sikerült berúgnom. Pedig ittam koktélokat, ittam töményet, ittam pálinkát, ittam sört is, ittam bort is. Nem értem. Pedig most direkt ez volt a cél. Semmi több. Csak berúgni. Ma nem kellett ennél több, (esetleg, ha egy jó csaj nem utasítja vissza a meghívást...) de még ez se sikerült. Most sem vagyok részeg. Mondjuk érzem, hogy ittam, de korántsem vagyok részeg.
Végülis ez felfogható a Tor-Túrára való készülésnek is. :P
Najó, ha így se sikerült berúgni, hogy intenzíven próbálkoztam, akkor feladom... majd máskor.
Végülis ez felfogható a Tor-Túrára való készülésnek is. :P
Najó, ha így se sikerült berúgni, hogy intenzíven próbálkoztam, akkor feladom... majd máskor.
2010. március 18., csütörtök
Bioritmus
Megint 5 óra van. Igen, hajnali öt. Nem mondanám, hogy nem tudok aludni, de nincs igényem rá. Vagyis testileg teljesen jólesne, mert van mit bepótolnom, de annyira nem kívánom. Majd holnap (már ma) reggel anyázok, mert nem bírok felkelni. De az legyen a jövőbeli énem problémája. ;)
Felborult a bioritmusom, na. Megesik. Főleg így egyetem mellett.
Most, hogy egyetemre járok, kicsit átértékeltem dolgokat. Változott a prioritás, a fontossági sorrend. Nem tudom jól van-e ez így, de valószínű még alakulni fog. Kezd határozottabb elképzelésem lenni arról mit is akarok. Hosszabb távon. Bár még mindig két oldal viaskodik. Pontosabban három, de a harmadik nagyon vesztésre áll. :)
Az egyik a jövőbe néz, a másik a jelenben próbál boldogulni. (A harmadik görcsösen kapaszkodik a múltba, de szerintem ott is marad, azon már túlléptem.)
Egyik hang azt súgja a fülembe: Egyszer vagy fiatal, használd ki! A másik inkább: Gondolj a jövődre, most alapozod meg, el ne szúrd!
Bár azt mondják, hogy aki hangokat hall, az őrült. Mondjuk egy kis őrültség nem árt néha. :) De a viccet félretéve hallgatni kell a belső hangra, csak nem hallom tisztán mit mond (kicsit süket vagyok a szélső fülemre :D).
Kialvatlanság...
Ez is olyan lenne mint valami kábítószer? Mondjuk vicces lenne pont narkotikumnak hívni. :D De ennek is vannak hasonló hatásai/tünetei. Bizonyos mértékben csökkenti a használható agykapacitást. Ez is átértékel dolgokat, nem feltétlenül pozitív irányba. Van egy olyan teóriám, hogy a személyiségem alsóbb rétegeit hozza a felszínre (úgy, hogy lezúz mindent ami fölötte van). Azaz szép sorban először a szuperegót kapja szét, majd bedózerolja az egó nagy részét, és már csak az id kandikál ki. (Na igen, figyeltem is magyarórán anno.) És végül elkezdesz hallucinálni. Szerintem nem ez a helyes kifejezés rá, hanem hogy ébren álmodsz, hiszen az agyad csak próbálja tehermentesíteni magát, és átugrik ebbe az állapotba, és próbál pihenni valamennyit. Elég szürreális tud lenni. (Egyszer el kéne menni egy Dalí kiállításra 50+ óra ébrenlét után, na az lenne meredek. :D) Vajon rá lehet erre is szokni?
Erről jutott eszembe egy videó:
Hmm, ez a poszt eléggé szabad asszociációs lett.
Felborult a bioritmusom, na. Megesik. Főleg így egyetem mellett.
Most, hogy egyetemre járok, kicsit átértékeltem dolgokat. Változott a prioritás, a fontossági sorrend. Nem tudom jól van-e ez így, de valószínű még alakulni fog. Kezd határozottabb elképzelésem lenni arról mit is akarok. Hosszabb távon. Bár még mindig két oldal viaskodik. Pontosabban három, de a harmadik nagyon vesztésre áll. :)
Az egyik a jövőbe néz, a másik a jelenben próbál boldogulni. (A harmadik görcsösen kapaszkodik a múltba, de szerintem ott is marad, azon már túlléptem.)
Egyik hang azt súgja a fülembe: Egyszer vagy fiatal, használd ki! A másik inkább: Gondolj a jövődre, most alapozod meg, el ne szúrd!
Bár azt mondják, hogy aki hangokat hall, az őrült. Mondjuk egy kis őrültség nem árt néha. :) De a viccet félretéve hallgatni kell a belső hangra, csak nem hallom tisztán mit mond (kicsit süket vagyok a szélső fülemre :D).
Kialvatlanság...
Ez is olyan lenne mint valami kábítószer? Mondjuk vicces lenne pont narkotikumnak hívni. :D De ennek is vannak hasonló hatásai/tünetei. Bizonyos mértékben csökkenti a használható agykapacitást. Ez is átértékel dolgokat, nem feltétlenül pozitív irányba. Van egy olyan teóriám, hogy a személyiségem alsóbb rétegeit hozza a felszínre (úgy, hogy lezúz mindent ami fölötte van). Azaz szép sorban először a szuperegót kapja szét, majd bedózerolja az egó nagy részét, és már csak az id kandikál ki. (Na igen, figyeltem is magyarórán anno.) És végül elkezdesz hallucinálni. Szerintem nem ez a helyes kifejezés rá, hanem hogy ébren álmodsz, hiszen az agyad csak próbálja tehermentesíteni magát, és átugrik ebbe az állapotba, és próbál pihenni valamennyit. Elég szürreális tud lenni. (Egyszer el kéne menni egy Dalí kiállításra 50+ óra ébrenlét után, na az lenne meredek. :D) Vajon rá lehet erre is szokni?
Erről jutott eszembe egy videó:
Hmm, ez a poszt eléggé szabad asszociációs lett.
2010. március 17., szerda
Előfeladatok
Jelentkeztem a Tor-Túrára. Kivételesen nem egy hét késéssel. Az előfeladatok nagyon poénosak. Remélem lesz elég időm rá.
Egész jó kis csapat jött össze, bár ahogy nézem a "dögész" csapatnév helyett használhatnánk a "kocka" elnevezést, az picit jobban fedné a valóságot.
Sajna azon a héten vannak ZH-im is, de majd megoldom.
Mindegy. Áthangoltam a gitárt Standard D-be így el tudom játszani az eddig tanultakat, és tudok akkordozni is. Már kezdett hiányozni...
Mikrokontrollerek OWNED. Ha gyorsan gányolod a kódot (amiben nem vagyok olyan rosz, főleg Pascalban), akkor elég látványos dolgokat is meg lehet valósítani a 2 órás labor alatt. Woot, egyre jobban tetszik. =)
Hmm, ki kéne találni, hogy abból mit adok be.
Lassan kéne csinálni dolgokat... melós dolgokat. PHP-t is illene rendesen megtanulni, jegyzőkönyvekből is kéne egy adagot írni (hajaj!) a TDK-ról nem is beszélve.
Na, meg számszim. Azt is kéne hétvégén.
De olyan jó csak punnyadni és zenét hallgatni.
A hétvége mondjuk úgyis a ZH-ra készülés, a jegyzőkönyvírás, és a Tor-Túra jegyében fog telni. Meg otthoni tech supportolással. :S
Szóval, ahogy nézem ki van adva a feladat, neki kell állni és csinálni! GO-GO POWER RANGERS! XD
P.S.: Jut eszembe még egy csomó zenét akartam meghallgatni, és belinkelni, de az majd későbbi posztban jön. :)
Egész jó kis csapat jött össze, bár ahogy nézem a "dögész" csapatnév helyett használhatnánk a "kocka" elnevezést, az picit jobban fedné a valóságot.
Sajna azon a héten vannak ZH-im is, de majd megoldom.
Mindegy. Áthangoltam a gitárt Standard D-be így el tudom játszani az eddig tanultakat, és tudok akkordozni is. Már kezdett hiányozni...
Mikrokontrollerek OWNED. Ha gyorsan gányolod a kódot (amiben nem vagyok olyan rosz, főleg Pascalban), akkor elég látványos dolgokat is meg lehet valósítani a 2 órás labor alatt. Woot, egyre jobban tetszik. =)
Hmm, ki kéne találni, hogy abból mit adok be.
Lassan kéne csinálni dolgokat... melós dolgokat. PHP-t is illene rendesen megtanulni, jegyzőkönyvekből is kéne egy adagot írni (hajaj!) a TDK-ról nem is beszélve.
Na, meg számszim. Azt is kéne hétvégén.
De olyan jó csak punnyadni és zenét hallgatni.
A hétvége mondjuk úgyis a ZH-ra készülés, a jegyzőkönyvírás, és a Tor-Túra jegyében fog telni. Meg otthoni tech supportolással. :S
Szóval, ahogy nézem ki van adva a feladat, neki kell állni és csinálni! GO-GO POWER RANGERS! XD
P.S.: Jut eszembe még egy csomó zenét akartam meghallgatni, és belinkelni, de az majd későbbi posztban jön. :)
2010. március 14., vasárnap
Március 15. (környéke)
Régóta nem írtam, hosszú bejegyzés lesz.
Kezdjük ott ahol abbahagytam: csütörtök délután. Délutáni terveim közt alvás szerepelt, az éjszakai alvás pótlása végett. Ez nem igazán jött össze: Estike rendelés érkezett nem sokkal azután, hogy álomra hajtottam a fejem. Hát akkor nincs mit tenni, átvettem. Majd kiderült, hogy a táncház miatt a Nagyklub-konyhába költözünk. Szupeeeer :P
A felcipekedés sokkal tovább tartott mint vártam, sebaj, még így is lesz időm megírni a jegyzőkönyvemet, gondoltam naivan. Okés, akkor vezényeljük le a táncházas móka logisztikai oldalát...
A táncház pöpec volt, sok volt kicsit a külsős. A táncház után fent elkezdtük a szokásos Estikét. Ehhez én hoztam a laptopom, WiFi-n coliháló, és onnan zenéltünk. Vagyis pontosabban kinn lett hagyva, és mindenki aki éppen érte, hülyébbnél hülyébb zenéket rakott be. Adig nem is zavart, míg jó messze voltam, és beszélgettem a pult mögött. Egy idő után a csaposoknak eszükbe jutott, hogy le kéne költözni, és ezt a vendégek is támogatták.
Ezzel csak az volt az aprócska gond, hogy MINDEN-t felhoztunk kezdve a nagy hangfalakkal, a melegszendvicssütőkön át az összes pohárig. Jó, akkor infrastruktúra irány lefele!
Hangos füttykoncert keretében végre összeraktuk a hangtechnikát, és teljesítettük acsőcselék nép akaratát, azaz elindult a buli, szólt a zene...
Nem sokkal rá, leállt a zene, mire odarohantam, megnézni hogy ki balf...kodik már megint. Aztán láttam, hogy itt azért komolyabb a baj, ugyanis a zenegép felől egyre erősödő égett műanyag és füst szaga áradt. Oké gyorsan áramtalanítottuk, majd rövid diskurzus után arra a megállapodásra jutottunk, hogy megint én hozom a gépem. Remek. Akkor reboot (ugyanis Linuxon dolgoztam), majd kábelekre rácuppant, és szólhat megint a zene. Viszont az én gépemen nem teljesen ugyanaz található mint az estikésen (lásd máshogy van konfigurálva a Winamp, más a TotalCommander hálózat elérése). Szóval hogy szegény szerencsétlen laikusokat segítsem, beálltam DJ-nek (és ezzel elejét vettem annak, hogy az én gépemben is komolyabb kárt okozzanak).
Mindenki a saját, estikéhez nem illő, ízléstelen zenéjét rakatta be velem, majd utána jött vissza panaszkodni hogy mért ilyen zene megy (amit valaki más kért) és inkább majd ŐŐŐ megmondja a tutit.
A fejemet vertem már a falba...
egy idő után bepöccentem, és azt mondtam nincs kívánságműsor, beraktam egy csomó zenét a playlist-be, és "lock-the-screen". Ezt nektek!
Időnként odamentem és állítgattam rajta, rakosgattam be újabb számokat. Ekkor azt hittem (szintén naivan), hogy innentől nem lesz semmi gáz.
Éppen egy nagyon népszerű szám ment, amikor a regisztrálatlan Windows 7 Béta úgy gondolta, most kékhalállal újraindul. Kirááály!
Na jó, villámgyors reboot, majd újra berakni ugyanazt a számot. Fűűű ez mehetett volna szarabbul is. Erre odajön egy khmmm, finoman szólva diszkósk..va, és kér tőlem egy valószínűsíthetően sz.r diszkószámot. Én (valószínűleg emelt hangon) szóltam, hogy várjon már, most szállt el az egész rendszer, nem lesz olyan egyszerű...
Erre kivágta a hisztit, összehordott sokmindent (a kedvencem az volt, hogy ő tartja el ezt a helyet, ő többet fogyasztott/költött mint bármelyik másik vendég, és ha ő elmegy, mi éhen fogunk halni... ám tegye, én vállalom :D) én meg kb. elküldtem a fenébe.
Utána jött pár értelmesebb kérés collegistáktól, vagy ismerősöktől, azokat teljesítettem. Éppen ott tartottunk, a "Hol vagytok székelyek?" című számra adtuk elő a szokásos mutatványunkat amikor megláttam őket (kedves diszkósp...a és barátai) távozni. És ezzel egy időben egy hangos koppanás/puffanást hallottam. A szám végén beigazolódott a sejtésem, kifele menet leverték a söröm (ami nem is volt sör, csak Radler :P) és az egeret a gépem mellől. Annyira nem zavart, mert az egér nem az enyém a Radler meg már majdnem üres volt. Most jól megmutatták... :P
Ezután kvázi eseménytelen volt a buli. Beszélgettem részeg, és kevésbé részeg emberekkel, füstölögtem magamban hogy mekkora s.ggfejek is léteznek.
Ja, kaptam egy energiaitalt. Köszönet érte (még lesz róla szó később)!
Elég sokára úgy döntöttünk, hogy bezárunk. Végre felcsendült a "Closing Time" is, és elkezdtünk szedelődzködni. Sikerült is bezárnunk a helyet és végre visszakaptam a laptopom, és elkezdhettem rajta dolgozni. Az időt nézve már csak a minimum tervet lehetett volna megvalósítani, tehát a LaTeX felejtős, kettős inga programozása máskor, csak generáljam le azt a rengeteg grafikont és dobjam össze OpenOffice-ban egy PDF-be.
És itt ütött be a krach. Olyan mértékben sikerült magam lefárasztani (hmm, mikor is aludtam utoljára rendesen?), hogy nem voltam képes a monitorra fókuszálni. Fizikailag. Szellemileg sem tudtam a munkára koncentrálni maradéktalanul, de az alváshiány következtében már nem voltam teljesen ura a testemnek, és a mozgatóizmoknak. Ekkor döntöttem úgy, hogy eljött az idő az említett energiaital legurításának. Miután megtörtént, a helyzet csak ideiglenesen változott. pár percnyi agyi tisztaság után (értsd nem zúgott a fejem, és nem haluztam hüjeségeket == kvázi ébren álmodtam :P), visszaállt az előző agyhalott állapot.
És reggel fél hétkor, a seholsetartás közepette, és fél órával a beadási határidő előtt úgy döntöttem: Feladom.
Narkotikus álom késő délutánig, majd egy hang a fejemben (valójában a hangosbemondóban) a nagyklubba invitál. Kómás bár már egy fokkal kipihentebb állapotban csapatás le. És a lassan visszatérő tudatomba bekúszik egy infómorzsa: Ja, az emlékműsor...
Megint pakolás estikéből fel. Pakolás nagyklubba befelé. A remegő-térdű szónokot (saját kérésére :D) megkínálom egy kis gin-nel. Ezután kicsit magabiztosabban adja elő majd a beszédet. Igazgató úr is elmondja a magáét. A másik jobb, azt még élvezem is. Majd operaáriák koncertje jön egyik collegista előadásában. (Múltkor Igazgató úr megjegyezte, hogy ő egy igazi audiovizuális élmény... bár nem ezekkel a szavakakal.) Megvolt a koncert is, utána felszolgáltunk (és kötetlenül beszélgettünk). Utána maradt a kötetlen beszélgetés, amint a vendégek serege megritkult.
Enyhe pakolás, majd vége a bulinak.
Kezdődhet a meló. Újraraktam a Windows-t, majd elkezdtem visszaszedtem a Backup-jaimat. Utána kis konfigurálgatás, és utána megint egy alvás, mert a tegnapi nem volt elég.
Közben elkezdtem egy könyvet is olvasni. Sajnos mostanában nem jut időm az olvasásra.
Másnap zúzás haza, mert otthon meg a "hozzáértő" családtagoknak kell tech-support-olni. Szóval itt is marhára ráértem, konfig, backup, és társaik... De legalább belőttem a fájlok szerzésének leghasznosabb (és nem épp legszebb) módját. Ki is próbáltuk, lehúztunk egy filmet meg néhány sorozatrészt.
Hohó, ezentúl tudok _incoming-ba töltögetni :)
És youtubon is találtam egy zenét. Amíg csak egy számot ismertem ettől az együttestől, addig nem értettem, mért szeretik őket annyira. De most megtaláltam ezeket:
Na, ez tényleg hosszúra nyúlt picit. Bocsi :)
Kezdjük ott ahol abbahagytam: csütörtök délután. Délutáni terveim közt alvás szerepelt, az éjszakai alvás pótlása végett. Ez nem igazán jött össze: Estike rendelés érkezett nem sokkal azután, hogy álomra hajtottam a fejem. Hát akkor nincs mit tenni, átvettem. Majd kiderült, hogy a táncház miatt a Nagyklub-konyhába költözünk. Szupeeeer :P
A felcipekedés sokkal tovább tartott mint vártam, sebaj, még így is lesz időm megírni a jegyzőkönyvemet, gondoltam naivan. Okés, akkor vezényeljük le a táncházas móka logisztikai oldalát...
A táncház pöpec volt, sok volt kicsit a külsős. A táncház után fent elkezdtük a szokásos Estikét. Ehhez én hoztam a laptopom, WiFi-n coliháló, és onnan zenéltünk. Vagyis pontosabban kinn lett hagyva, és mindenki aki éppen érte, hülyébbnél hülyébb zenéket rakott be. Adig nem is zavart, míg jó messze voltam, és beszélgettem a pult mögött. Egy idő után a csaposoknak eszükbe jutott, hogy le kéne költözni, és ezt a vendégek is támogatták.
Ezzel csak az volt az aprócska gond, hogy MINDEN-t felhoztunk kezdve a nagy hangfalakkal, a melegszendvicssütőkön át az összes pohárig. Jó, akkor infrastruktúra irány lefele!
Hangos füttykoncert keretében végre összeraktuk a hangtechnikát, és teljesítettük a
Nem sokkal rá, leállt a zene, mire odarohantam, megnézni hogy ki balf...kodik már megint. Aztán láttam, hogy itt azért komolyabb a baj, ugyanis a zenegép felől egyre erősödő égett műanyag és füst szaga áradt. Oké gyorsan áramtalanítottuk, majd rövid diskurzus után arra a megállapodásra jutottunk, hogy megint én hozom a gépem. Remek. Akkor reboot (ugyanis Linuxon dolgoztam), majd kábelekre rácuppant, és szólhat megint a zene. Viszont az én gépemen nem teljesen ugyanaz található mint az estikésen (lásd máshogy van konfigurálva a Winamp, más a TotalCommander hálózat elérése). Szóval hogy szegény szerencsétlen laikusokat segítsem, beálltam DJ-nek (és ezzel elejét vettem annak, hogy az én gépemben is komolyabb kárt okozzanak).
És itt szabadult el a pokol.
Mindenki a saját, estikéhez nem illő, ízléstelen zenéjét rakatta be velem, majd utána jött vissza panaszkodni hogy mért ilyen zene megy (amit valaki más kért) és inkább majd ŐŐŐ megmondja a tutit.
A fejemet vertem már a falba...
egy idő után bepöccentem, és azt mondtam nincs kívánságműsor, beraktam egy csomó zenét a playlist-be, és "lock-the-screen". Ezt nektek!
Időnként odamentem és állítgattam rajta, rakosgattam be újabb számokat. Ekkor azt hittem (szintén naivan), hogy innentől nem lesz semmi gáz.
Éppen egy nagyon népszerű szám ment, amikor a regisztrálatlan Windows 7 Béta úgy gondolta, most kékhalállal újraindul. Kirááály!
Na jó, villámgyors reboot, majd újra berakni ugyanazt a számot. Fűűű ez mehetett volna szarabbul is. Erre odajön egy khmmm, finoman szólva diszkósk..va, és kér tőlem egy valószínűsíthetően sz.r diszkószámot. Én (valószínűleg emelt hangon) szóltam, hogy várjon már, most szállt el az egész rendszer, nem lesz olyan egyszerű...
Erre kivágta a hisztit, összehordott sokmindent (a kedvencem az volt, hogy ő tartja el ezt a helyet, ő többet fogyasztott/költött mint bármelyik másik vendég, és ha ő elmegy, mi éhen fogunk halni... ám tegye, én vállalom :D) én meg kb. elküldtem a fenébe.
Utána jött pár értelmesebb kérés collegistáktól, vagy ismerősöktől, azokat teljesítettem. Éppen ott tartottunk, a "Hol vagytok székelyek?" című számra adtuk elő a szokásos mutatványunkat amikor megláttam őket (kedves diszkósp...a és barátai) távozni. És ezzel egy időben egy hangos koppanás/puffanást hallottam. A szám végén beigazolódott a sejtésem, kifele menet leverték a söröm (ami nem is volt sör, csak Radler :P) és az egeret a gépem mellől. Annyira nem zavart, mert az egér nem az enyém a Radler meg már majdnem üres volt. Most jól megmutatták... :P
Ezután kvázi eseménytelen volt a buli. Beszélgettem részeg, és kevésbé részeg emberekkel, füstölögtem magamban hogy mekkora s.ggfejek is léteznek.
Ja, kaptam egy energiaitalt. Köszönet érte (még lesz róla szó később)!
Elég sokára úgy döntöttünk, hogy bezárunk. Végre felcsendült a "Closing Time" is, és elkezdtünk szedelődzködni. Sikerült is bezárnunk a helyet és végre visszakaptam a laptopom, és elkezdhettem rajta dolgozni. Az időt nézve már csak a minimum tervet lehetett volna megvalósítani, tehát a LaTeX felejtős, kettős inga programozása máskor, csak generáljam le azt a rengeteg grafikont és dobjam össze OpenOffice-ban egy PDF-be.
És itt ütött be a krach. Olyan mértékben sikerült magam lefárasztani (hmm, mikor is aludtam utoljára rendesen?), hogy nem voltam képes a monitorra fókuszálni. Fizikailag. Szellemileg sem tudtam a munkára koncentrálni maradéktalanul, de az alváshiány következtében már nem voltam teljesen ura a testemnek, és a mozgatóizmoknak. Ekkor döntöttem úgy, hogy eljött az idő az említett energiaital legurításának. Miután megtörtént, a helyzet csak ideiglenesen változott. pár percnyi agyi tisztaság után (értsd nem zúgott a fejem, és nem haluztam hüjeségeket == kvázi ébren álmodtam :P), visszaállt az előző agyhalott állapot.
És reggel fél hétkor, a seholsetartás közepette, és fél órával a beadási határidő előtt úgy döntöttem: Feladom.
Narkotikus álom késő délutánig, majd egy hang a fejemben (valójában a hangosbemondóban) a nagyklubba invitál. Kómás bár már egy fokkal kipihentebb állapotban csapatás le. És a lassan visszatérő tudatomba bekúszik egy infómorzsa: Ja, az emlékműsor...
Az emlékműsor.
Megint pakolás estikéből fel. Pakolás nagyklubba befelé. A remegő-térdű szónokot (saját kérésére :D) megkínálom egy kis gin-nel. Ezután kicsit magabiztosabban adja elő majd a beszédet. Igazgató úr is elmondja a magáét. A másik jobb, azt még élvezem is. Majd operaáriák koncertje jön egyik collegista előadásában. (Múltkor Igazgató úr megjegyezte, hogy ő egy igazi audiovizuális élmény... bár nem ezekkel a szavakakal.) Megvolt a koncert is, utána felszolgáltunk (és kötetlenül beszélgettünk). Utána maradt a kötetlen beszélgetés, amint a vendégek serege megritkult.
Enyhe pakolás, majd vége a bulinak.
Kezdődhet a meló. Újraraktam a Windows-t, majd elkezdtem visszaszedtem a Backup-jaimat. Utána kis konfigurálgatás, és utána megint egy alvás, mert a tegnapi nem volt elég.
Közben elkezdtem egy könyvet is olvasni. Sajnos mostanában nem jut időm az olvasásra.
Másnap zúzás haza, mert otthon meg a "hozzáértő" családtagoknak kell tech-support-olni. Szóval itt is marhára ráértem, konfig, backup, és társaik... De legalább belőttem a fájlok szerzésének leghasznosabb (és nem épp legszebb) módját. Ki is próbáltuk, lehúztunk egy filmet meg néhány sorozatrészt.
Hohó, ezentúl tudok _incoming-ba töltögetni :)
És youtubon is találtam egy zenét. Amíg csak egy számot ismertem ettől az együttestől, addig nem értettem, mért szeretik őket annyira. De most megtaláltam ezeket:
Na, ez tényleg hosszúra nyúlt picit. Bocsi :)
2010. március 11., csütörtök
Havazik... DE mint atom!
Bizony, szép kis márciusi idő. Nincs kedvem kimenni ilyen időben. Úgy tűnik másnak sem nagyon. Még a boltig sem, pedig nincs már semmi kajám. Ebből pizzázás lesz. :)
A suliban kellően dekoncentrált voltam ahhoz, hogy képtelen legyek jegyzetelni. De szerencsére volt nálam egy "foglald-el-magad-az-uncsi-órán" készlet (más néven a tolltartóm :D). Drótból hajtogattam platóni testeket (idő hiány miatt a kedvenceimre nem került sor, pedig az ikoza- és dodekaéder a legjobb). A következő óra az ugyanezen tárgy (eldin) gyakorlata volt. Hasonló sikerekkel készült a jegyzet. Vagyis sikerült lerajzolnom elég élethűen Kenny-t a South Parkból, éppen meghalás előtt.
Most inkább vegetatív állapotban vagyok, és még a kávém is elfogyott. De legalább van kedvem melózni. Ez is valami.
Zene gyanánt pedig ez jutott mostanában eszembe.
A suliban kellően dekoncentrált voltam ahhoz, hogy képtelen legyek jegyzetelni. De szerencsére volt nálam egy "foglald-el-magad-az-uncsi-órán" készlet (más néven a tolltartóm :D). Drótból hajtogattam platóni testeket (idő hiány miatt a kedvenceimre nem került sor, pedig az ikoza- és dodekaéder a legjobb). A következő óra az ugyanezen tárgy (eldin) gyakorlata volt. Hasonló sikerekkel készült a jegyzet. Vagyis sikerült lerajzolnom elég élethűen Kenny-t a South Parkból, éppen meghalás előtt.
Most inkább vegetatív állapotban vagyok, és még a kávém is elfogyott. De legalább van kedvem melózni. Ez is valami.
Zene gyanánt pedig ez jutott mostanában eszembe.
(de)Motivational
Az interneten való szörfözgetés nagyban képes csökkenteni a munkakedvet. Viszont ha nincs internet (ami a rendszergazdáknak köszönhetően ritkán fordul elő :) ) akkor neki se állok a dolgomnak, ugyanis szükséges munkaeszköz (google, wiki, szótárak, stb...).
Ráadásul nagyon sok időt vesz el az embertől, észrevétlenül. Nem véletlen ennek a posztnak az időpontja sem.
Nem segít az sem, hogy ilyenkor valami vicces hülyeséget nézegetek. Mint pl. ez is:
Vagy épp ez:
Nem véletlenül nevezik ezeket a képeket demotivational-nak. Vannak, amelyek tényleg nagyon demotiválóak, és vannak amik szimplán viccesek. És amikor találok egy vicceset, az arra késztet, hogy nézzek meg még párat, hátha találok még jót.
Tehát ugyanott vagyok ahol a part szakad... megint nem dolgozok/tanulok. Most is ezt a hülye blogot írom csak, pedig lenne mit csinálnom bőven.
Mennyire más amikor az ember motivált egy feladat elvégzésében. Pl.: Tor-Túra előfeladatok. Jut eszembe lassan lehet nevezni... Ki szeretne jönni Coliból? Jó lenne egy (vagy több :D) Colis csapatot indítani!
Na jöjjön még egy kis zene a végére. Egész nap ez ment a fejemben (najó, kivéve mikor aludtam :P). Nesztek!
Ráadásul nagyon sok időt vesz el az embertől, észrevétlenül. Nem véletlen ennek a posztnak az időpontja sem.
Nem segít az sem, hogy ilyenkor valami vicces hülyeséget nézegetek. Mint pl. ez is:
Vagy épp ez:
Nem véletlenül nevezik ezeket a képeket demotivational-nak. Vannak, amelyek tényleg nagyon demotiválóak, és vannak amik szimplán viccesek. És amikor találok egy vicceset, az arra késztet, hogy nézzek meg még párat, hátha találok még jót.
Tehát ugyanott vagyok ahol a part szakad... megint nem dolgozok/tanulok. Most is ezt a hülye blogot írom csak, pedig lenne mit csinálnom bőven.
Mennyire más amikor az ember motivált egy feladat elvégzésében. Pl.: Tor-Túra előfeladatok. Jut eszembe lassan lehet nevezni... Ki szeretne jönni Coliból? Jó lenne egy (vagy több :D) Colis csapatot indítani!
Na jöjjön még egy kis zene a végére. Egész nap ez ment a fejemben (najó, kivéve mikor aludtam :P). Nesztek!
2010. március 10., szerda
MikroPascal
A mikrokontrollerek labor végre azt hozta, amit már nagyon régóta vártam. Kaptunk egy mikrokontrollert, és azt kellett felprogramozni. Az 1. feladat le volt előre kódolva, csak be kellett gépelni. Ja persze előtte össze kellett rakni az áramkört is. Az alkatrészek hiánya viszont nagyon zavaró volt. Úgy kellett vadászni kapcsolót és megfelelő ellenállást. Ami nagyon sok időt vett el. :(
És ekkor jött a következő feladat, szám szerint a 2. Egy LED-sort kellett villogtatni valahogy (pl.: futófény vagy Knight Rider stb...). Az áramkör összerakása nem volt gond, LED-ek becuppant, néhány kábel beköt. De a kódolás...
Sikerült rendesen felb...nom az agyam, amikor kiderült hogy a mikroPASCAL(!!!) nyelvben nincsenek meg az eredeti (Turbo, Borland, Free) nyelv utasításai hiánytalanul.
Az infósok és a DigPub hatására, és magam jóérzése miatt szerettem volna elegánsan megoldani a problémát. Ciklust megír, és az villogtatja a LED-eket. De mi is a probléma?!? A PIC (PIC16F876-os név szerint) lábaira a következőképpen lehet hivatkozni: PortB.0, PortB.1 stb... ugyebár ez egy rekord, aminek az elemein nyilván a 'with' utasítással lépkedek végig. De neeeem! Ilyen utasítás nem léteziiiiik. :P
És a poén? Ha bruteforce nekiesek, és a Ctrl+C - Ctrl+V technikát alkalmazom, akkor készen lettem volna időben.
Úgy látszik mikrokontrollert nem szépen kell programozni, hanem praktikusan.
És ekkor jött a következő feladat, szám szerint a 2. Egy LED-sort kellett villogtatni valahogy (pl.: futófény vagy Knight Rider stb...). Az áramkör összerakása nem volt gond, LED-ek becuppant, néhány kábel beköt. De a kódolás...
Sikerült rendesen felb...nom az agyam, amikor kiderült hogy a mikroPASCAL(!!!) nyelvben nincsenek meg az eredeti (Turbo, Borland, Free) nyelv utasításai hiánytalanul.
Az infósok és a DigPub hatására, és magam jóérzése miatt szerettem volna elegánsan megoldani a problémát. Ciklust megír, és az villogtatja a LED-eket. De mi is a probléma?!? A PIC (PIC16F876-os név szerint) lábaira a következőképpen lehet hivatkozni: PortB.0, PortB.1 stb... ugyebár ez egy rekord, aminek az elemein nyilván a 'with' utasítással lépkedek végig. De neeeem! Ilyen utasítás nem léteziiiiik. :P
És a poén? Ha bruteforce nekiesek, és a Ctrl+C - Ctrl+V technikát alkalmazom, akkor készen lettem volna időben.
Úgy látszik mikrokontrollert nem szépen kell programozni, hanem praktikusan.
Kvantumfizikai megfontolások
Furcsa dolgokra lettem figyelmes. A való élet, és a kvantumfizika (esetleg kvantummechanika???) erőteljesen összefügg. Legalábbis sok mindent egyszerűbb valószínűségi alapon kezelni. Sőt egyes dolgokhoz hullámfüggvényt is be lehetne vezetni. De egyébként is: az én energiaállapotaim is kvantáltak, és képesek felhasadásra bizonyos k (mint koffein :D) kvantumszám szerint. Sőt finomfelhasadása is van, de arra most nem térnék ki. (Ja, ma spektroszkópia labor volt... szakmai ártalom :P)
Más összefüggések is felfedezhetők. Szintén nem részletezném, de a nők és a határozatlansági elv szoros kapcsolatáról lenne szó. :)
Már megint kezd hosszú lenni a nap, és már megint nem tartok sehol magamhoz képest. Érdekes, mostanában jegyzőkönyv írás helyett folyton az Estikében kötök ki. Apropó Estike! Ezt ki látta már?
Amig a kávé tart, addig küzdök, de kéne valamikor aludni is...
P.S.: Ja nőnapról még annyit: férfinap miért nincs?
Más összefüggések is felfedezhetők. Szintén nem részletezném, de a nők és a határozatlansági elv szoros kapcsolatáról lenne szó. :)
Már megint kezd hosszú lenni a nap, és már megint nem tartok sehol magamhoz képest. Érdekes, mostanában jegyzőkönyv írás helyett folyton az Estikében kötök ki. Apropó Estike! Ezt ki látta már?
Amig a kávé tart, addig küzdök, de kéne valamikor aludni is...
P.S.: Ja nőnapról még annyit: férfinap miért nincs?
2010. március 9., kedd
Ballmer-Peak
Eldin órán nincs kedvem figyelni, mert Csikor (az idősebbik) tartja. Ehelyett inkább próbálom kimérni a Ballmer-Peaket. Sajnos még csak az elején lévő lejtőnél vagyok. Sebaj!
Meg jöjjön zene is, mert ezt hallgatva bírtam ki a hajnalt. (Ugyebár éjszaka nem aludtam :S)
Meg jöjjön zene is, mert ezt hallgatva bírtam ki a hajnalt. (Ugyebár éjszaka nem aludtam :S)
Nőnap kapcsán
Azaz ma van március nyolcadika. Egy hétfői nap. Nekem egy szokásos hétfői napként indult. Bementem az első órámra, de bár ne tettem volna. Utána a másodikra is benéztem, és rájöttem hogy ezek csak elpazarolt órák az életemből, minek is szívatom itt magam. Inkább alszok.
Zzz...
Megérte! Frissen és kipihenten (aha, peeersze :P) mentem vissza, és élveztem a nap hátralévő részét. Főleg az infót, mert végre tanultunk valami értelmeset. 3 félév óta először :). Ha még bírom, át is ültetem gyakorlatba az előadáson tanultakat. Az utána következő matekosabb jellegű órán is voltak jó dolgok. Amikor már a tanár sem tudta hogyan kell bebizonyítani a tételt, feladta házinak, mondván, hogy ez triviális. Hát ezt már megszokhatnám az ELTÉ-n.
Miért is kezdtem a nőnappal? Hiszen eddig a címen kívül nem is beszéltem róla. Mivel ez a nap csak az övék, róluk szól. Boldog Nőnapot Nekik, Nőknek.
P.S.: PHP rúúúlz! :D
P.S.2.: Nyamvadt Windóóóz! Pont akkor száll el, amikor el szeretném küldeni a post-ot. >:@
Zzz...
Megérte! Frissen és kipihenten (aha, peeersze :P) mentem vissza, és élveztem a nap hátralévő részét. Főleg az infót, mert végre tanultunk valami értelmeset. 3 félév óta először :). Ha még bírom, át is ültetem gyakorlatba az előadáson tanultakat. Az utána következő matekosabb jellegű órán is voltak jó dolgok. Amikor már a tanár sem tudta hogyan kell bebizonyítani a tételt, feladta házinak, mondván, hogy ez triviális. Hát ezt már megszokhatnám az ELTÉ-n.
Miért is kezdtem a nőnappal? Hiszen eddig a címen kívül nem is beszéltem róla. Mivel ez a nap csak az övék, róluk szól. Boldog Nőnapot Nekik, Nőknek.
P.S.: PHP rúúúlz! :D
P.S.2.: Nyamvadt Windóóóz! Pont akkor száll el, amikor el szeretném küldeni a post-ot. >:@
2010. március 7., vasárnap
Jubileumi (első) Poszt
Úgy döntöttem hogy elkezdek blogot írni, mert... csak. Szóval lássuk csak. Épp itt ülök frissen-20-évesen a Collegium 324-es szobájában (azok kedvéért akik most kapcsolódtak az adásba...), és azt csinálom amit szoktam. Gépezek. Igazából lenne jobb dolgom is de most csak gépezek. Mostanában túl sok dolgom van, úgyhogy asszem újra itt az ideje felpörgetni a tempót.
Káááááááávééééééé... :)
Szóval ma éjjel se alszok túl sokat, sok a meló. De nembaj szereztem egy zsír napszemüveget. Legalább eltakarja a szemem alatti karikákat.
És csak a hangulat kedvéért (,mert épp zenét is hallgatok) íme.
Káááááááávééééééé... :)
Szóval ma éjjel se alszok túl sokat, sok a meló. De nembaj szereztem egy zsír napszemüveget. Legalább eltakarja a szemem alatti karikákat.
És csak a hangulat kedvéért (,mert épp zenét is hallgatok) íme.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
