2011. július 12., kedd

élet vagy álom

Az utóbbi időben többször érzem úgy, mintha az életem is csak egy álom lenne. És amíg álmodsz nem érzed, hogy az csak álom, minden valóságosnak tűnik. És álmodban (általában) nem tudod eldöteni, hogy csak álmodsz. Mivel is tesztelnéd? Furcsaságok? Az álomban nem tűnik semmi sem furcsának. Fájdalom? Az álomban azt hiszed, hogy fáj, pedig felébredve tudod, hogy ennél jobban kéne fájnia. Az álmodba beleálmodod az ébren átélt dolgokat, ettől lesz még valószerűbb. Az álom néha furcsa fordulatokat vesz. Pont ahogy a való élet is. Lehet ez egy magasabb ébrenlét álma?

Sőt, érdekes módon a környezetem és az általam látott dolgok mind ugyanazokkal a problémákkal foglalkoznak, amik épp engem is érintenek. Ez azért lehet, mert én álmodom ilyenre a környezetemet, vagy az egész bolygót ugyanazok a dolgok foglalkoztatják 20 éves kor felett. (Mármint nem a korhatáros filmek. :D)

Szoktam úgy is érezni, hogy kissé elcseszett vagyok, és nem illek be a normális emberek közé. Máskor túl normális, túl hétköznapi vagyok, és rádöbbenek, hogy nem lógok ki annyira mint hittem. Valahol a normálisság és az őrültség határán egyensúlyozom, de ez nem baj, mindkettőt élvezem.

Néha rácsodálkozom emberekre és a hülyeségeikre. Néha rácsodálkozom magamra és a hülyeségeimre. Nem érzem magam közéjük valónak, mintha lenne egy kis saját világ csak nekem, amiben élhetek, vagy egy szűrő, amin át nézem az "objektív" valóságot. Csakhogy a szűrőm merőben máshogy van beállítva, mint a normális embereké? Vagy sok ilyen elcseszett ember él, csak nem tudok róluk?

Vagy csak túl fáradt vagyok így hajnal tájban, és hüjeségeket írkálok (már megint) a blogomba?

inb4: Nem, nem most néztem meg az 'Inception' c. filmet. :P