semmi

Az az érzésem, mintha nem csinálnék semmit...

...mert nem csinálok semmit? Csak játszok, filmet nézek, alszok, csocsózok, Linux telepítéssel bűvészkedem. De semmi hasznosat nem csináltam azon kívül, hogy vettem egy monitort. Najó majd a Linux is hasznos lesz, ha végre úgy megy fel, ahogy akarom.

De olyan jó ez a semmittevés! :)

új gép

Vettem új gépet. Azért mert megérte, és jól is fog jönni a számítási kapacitása. Jó nagy dög, én kisebbre emlékeztem. (Egykori szobatársamé volt.) Az elcipelése idáig sem volt egyszerű, de még megoldható. A Móricz-ról fel a Collegiumig húzósabb volt, kissé leizzadtam mire elértem a szobát.

Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.

Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...

... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.

Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.

Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!

"Csak még öt percet..."

Ez a nap már csak ilyen. Este elkezdtem egy jegyzőkönyvet (folytatni :P), és kicsit jobban elhúzódott, mint vártam. Hajnal felé mikor az órára néztem, mindig ezt mondtam, ezt a pár plotot már megcsinálom, még öt perc, és lefekszem. Utána kitaláltam valamit még, bash scriptet írtam, AWK-hoz folyamodtam, Gnuplot scriptet írtam, stb. Nagyon hatékonyan lehet linuxon dolgozni. A végére már csak pár gombot nyomkodtam a scriptek mindent elintéztek helyettem. De olyan álmos voltam, hogy az emberi tényező rontotta le a hatékonyságot. A végére már az elmentendő fájl nevének beírása sem ment zökkenőmentesen. Najó, fekvés.

3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)

Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.

Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.

Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.

Csak még öt perc és nekiállok...