Metalfest: Jó volt, bár nagy volt a sár, és elég sok időt töltöttünk mászkálással. Meg ivással. Voltak nagyon jó koncertek, ahol a közönség (mármint mi :D) tombol, és olyanok is ahol nem is volt kedvünk visszatapsolni a zenekart. Voltak csalódások, pozitív és negatív is. Sonata Arctica lehetetlenül rövid koncertet adott, bár elég viccesen tolták. A Korpiklaani-t eddig alig ismertem, de hihetetlen jó hangulatot és hatalmas bulit hoztak össze.
Elektrodinamika: Hát túl vagyok az UV-n. Sikerült átmenni. De a gyakveznek érdekes felfogása van a követelményekről. A ZH nem volt túl könnyű de meg lehetett írni ötösre. (Jó aki nem tanul, az magára vessen.) Ezután a pótZH ami sokkal szemetebb, mint az első. (Arra már kissé cink nem-tanulni, de megesik. :P) És ezután jön az UV. Meglátom a feladatsort és baaaaaaazzz... Haver is elkért egyet (ő csak jegyet beíratni ment) és mondta utána, hogy ez iszonyatnehéz volt. Nna, ezen az UV-n sikerült átmenni végre. :)
Alvás: Jé, Metalfest óta átálltam az éjszakai alvásra. Már nem okoz problémát, hogy este feküdjek, és reggel (viszonylag) korán keljek. Jó, ez egyeseknek nem újdonság, de aki ismer, az tudja, hogy ez eléggé radikális változás.
Gitár: Meg kéne tanulni rendesen játszani. Van jó pár szám, ami nem is olyan durva. Időhiány. Mindig megörülök, amikor lejjebb hangolok (Drop-C -be) és sikerül belőni a hangszínt és a torzítást. De ez csak odáig tart amíg rájövök, hogy milyen gyér az általam eljátszani tudott számok listája.
Szocializáció: Hát, az utóbbi időben elég rendesen próbáltam szocializálódni. Most totálisan nincs kedvem hozzá. Abszolút semennyire. Lehet, hogy be fogok kockulni. Mondjuk a tanulmányi eredményeimnek jól jönne.
Programozás: A dolgaimmal "természetesen" nem sikerült haladni, viszont elkezdtem "tanítani". Mármint van egy beadandó feladat, amit valamilyen programnyelven meg kell valósítani. Ugye ez a fizikus évfolyamon nem megy feltétlenül mindenkinek csípőből. Főleg, hogy gyakorlatilag nem is tanultunk programozni (csak egyesek, akik más szakirányon vannak). Így elég nehéz.
Tanítás: Most kiderül(t), hogy milyen tanár is vagyok/lennék. Eddig szar tanárnak tartottam magam. Ezt abból a tapasztalatból szűrtem le, amikor húgomnak próbáltam magyarázni valamit. 3 évvel fiatalabb. Nem tudom mennyit vettek már matekból. De valahogy mindig az lett a vége, hogy ordibáltunk egymással, hogy "nem értem", erre én "mit nem lehet ezen érteni". De most egyik évfolyamtársamnak "tanítok" programozást (lásd feljebb). Kicsit más a szituáció, de eddig érti, és ez a lényeg. Mivel NAGYON sokan vannak akik nem tudják megcsinálni ennyi tudás alapján a programot, ezért azt terveztem, hogy megtanítom az alapokat. Azoknak, akik nem csak egy mások által megírt kódot várnak, hanem tényleg érteni is akarják. Remélem ők sincsenek kevesen.
2010. május 27., csütörtök
2010. május 15., szombat
És túléltem...
... az egyik legdurvább hetet!
Stat:
Bevitt koffeintartalom : 865 mg ( > 2,5 l energiaital)
Átaludt idő : 18-26 óra (hétvégével együtt)
Hétközbeni alvás : 8-12 óra (1,5-2 órás ájulások)
ZH-k a héten : 6 db (2 hétfőn, 2, csütörtökön, 2 pénteken)
Ebből vizsga : 3 db (1 csütörtökön, 2 pénteken)
Beadandók : 2 db (2 szerdán)
Egyéb elfoglaltság : sport, konferencia, estike, programozás, gitározás, estike
Mi jöhet még ezután? Kb. ugyanez. Állok elébe.
Stat:
Bevitt koffeintartalom : 865 mg ( > 2,5 l energiaital)
Átaludt idő : 18-26 óra (hétvégével együtt)
Hétközbeni alvás : 8-12 óra (1,5-2 órás ájulások)
ZH-k a héten : 6 db (2 hétfőn, 2, csütörtökön, 2 pénteken)
Ebből vizsga : 3 db (1 csütörtökön, 2 pénteken)
Beadandók : 2 db (2 szerdán)
Egyéb elfoglaltság : sport, konferencia, estike, programozás, gitározás, estike
Mi jöhet még ezután? Kb. ugyanez. Állok elébe.
2010. május 8., szombat
Feldolgozás
Estikében beszélgettünk. Szóba került pár szám feldolgozása. Először is természetesen a Sweet home Alabama Colis átirata került elő. Majd előkerült a Szovjet himnusz egyik feldolgozása (természetesen a colis népdalkincses kötelező körök után ^^ ). Utána egy System szám átirat jutott valakinek az eszébe. Majd erről rögtön egy Slipknot feldolgozás ugrott be nekem. Estike után feljöttem a szobámba, és valahogy találtam még pár teljesen más stílusúra átdolgozott zenét.
Ekkor jutott eszembe, hogy ez megér egy posztot. Ha kiegészítem az általam most találtakat az eddig ismertekkel, akkor egy hatalmas dalgyűjteményhez jutunk. Ebből szemezgettem tematikusan.
Szovjet himnusz.
Tankcsapda:
Richard Cheese:
'Weird' Al Yankovic:
És amit kerestem, nem találtam meg, csak a Coli hálózatán, de azt ugyebár nem tudom ide linkelni. :P
Ekkor jutott eszembe, hogy ez megér egy posztot. Ha kiegészítem az általam most találtakat az eddig ismertekkel, akkor egy hatalmas dalgyűjteményhez jutunk. Ebből szemezgettem tematikusan.
Szovjet himnusz.
Tankcsapda:
Richard Cheese:
'Weird' Al Yankovic:
És amit kerestem, nem találtam meg, csak a Coli hálózatán, de azt ugyebár nem tudom ide linkelni. :P
2010. május 5., szerda
Egy kis éji zene
Éppen éjszaka van. És zenét hallgatok. Nem csak úgy, hanem konkrét oka is van ám. A frissen szerzett optimizmusom egy pillanat alatt összeomlott...
A zuhany alatt a fejemre csorgattam a vizet. Nem is akartam amúgy hajat mosni. Csak úgy jól esett. És közben kezdett tisztulni a fejem. Átgondoltam dolgokat. Mindentől elvonatkoztatva, objektíven. (Ez nagy szó! Most jöhetnék mindenféle bölcsész rizsával, amit még gimiben tanultam, pl: fenomenológiai redukció, meg egy raklapnyi idézettel költőktől, hogy nekik sem megy, hiába a világot szemlélik, csak magukat látják benne/vetítik bele...)
Szóval egy bizonyos távolságból néztem magamat, a történteket, a gondolataimat, és az érzéseimet. Nem túl távolról, mert az hideg és személytelen. Hanem akkora távolságból, ahonnan megértem a problémákat, rendezem a gondolatokat, átlátom a káoszt. Ezután ugrott be egy dalszöveg részlet. Egy sor. Nem több. Vagyis de, mert a dalszövegeket elég jól tudom folytatni, úgyhogy pár másodperc múlva egy egész refrént játszottam újra és újra a fejemben.
És ekkor úgy döntöttem, hogy addig nem jövök ki a csobogó víz alól, amíg össze nem rakom az egész számot. Mármint elég az első versszak, a refrénig. De a dalszöveg folytatási "skillem" csak egyik irányban megy jól. Hiába ismételgettem egy darabig, csak azért se ugrott be.
Majd egy halvány reménysugár villant. Egy szó! Az első versszak egy jellegzetes szava megvan. Néhány perc alatt köré építettem a versszakot, és vigyorogva dúdolgattam.
Konkrétan egy Alvin és a mókusok szám volt, egyik korai albumukról (mit egyik, a legelső albumról). De hiába kerestem, nem találtam se youtube-on, se más helyen, amit be tudnék 'embed'-elni. Viszont a keresgélés közben bukkantam rá másik számaikra. Amiket méltánytalanul elhanyagoltam/nem ismertem eddig. Egy ideje nem követem, hogy mikor adnak ki új albumot. Csak néhány, véletlenül megtalált számukat szoktam hallgatni. De most következzen pár, amire most bukkantam (és valószínű, hogy letöltök/kölcsönkérek pár albumot ezek hatására):
P.S.: A zuhany alatt eszembe jutott szám címe: Ami neked yo.
A zuhany alatt a fejemre csorgattam a vizet. Nem is akartam amúgy hajat mosni. Csak úgy jól esett. És közben kezdett tisztulni a fejem. Átgondoltam dolgokat. Mindentől elvonatkoztatva, objektíven. (Ez nagy szó! Most jöhetnék mindenféle bölcsész rizsával, amit még gimiben tanultam, pl: fenomenológiai redukció, meg egy raklapnyi idézettel költőktől, hogy nekik sem megy, hiába a világot szemlélik, csak magukat látják benne/vetítik bele...)
Szóval egy bizonyos távolságból néztem magamat, a történteket, a gondolataimat, és az érzéseimet. Nem túl távolról, mert az hideg és személytelen. Hanem akkora távolságból, ahonnan megértem a problémákat, rendezem a gondolatokat, átlátom a káoszt. Ezután ugrott be egy dalszöveg részlet. Egy sor. Nem több. Vagyis de, mert a dalszövegeket elég jól tudom folytatni, úgyhogy pár másodperc múlva egy egész refrént játszottam újra és újra a fejemben.
És ekkor úgy döntöttem, hogy addig nem jövök ki a csobogó víz alól, amíg össze nem rakom az egész számot. Mármint elég az első versszak, a refrénig. De a dalszöveg folytatási "skillem" csak egyik irányban megy jól. Hiába ismételgettem egy darabig, csak azért se ugrott be.
Majd egy halvány reménysugár villant. Egy szó! Az első versszak egy jellegzetes szava megvan. Néhány perc alatt köré építettem a versszakot, és vigyorogva dúdolgattam.
Konkrétan egy Alvin és a mókusok szám volt, egyik korai albumukról (mit egyik, a legelső albumról). De hiába kerestem, nem találtam se youtube-on, se más helyen, amit be tudnék 'embed'-elni. Viszont a keresgélés közben bukkantam rá másik számaikra. Amiket méltánytalanul elhanyagoltam/nem ismertem eddig. Egy ideje nem követem, hogy mikor adnak ki új albumot. Csak néhány, véletlenül megtalált számukat szoktam hallgatni. De most következzen pár, amire most bukkantam (és valószínű, hogy letöltök/kölcsönkérek pár albumot ezek hatására):
P.S.: A zuhany alatt eszembe jutott szám címe: Ami neked yo.
2010. május 1., szombat
otthon, édes otthon
Már megint nem voltam otthon egy ideje (kb. 3 hete), ezért jól esett végre hazamenni. Ahogy a következő pár hét progamját végiggondolom, megint nem megyak haza egy ideig.
Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.
Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).
Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:
És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.
A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.
Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...
Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.
Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).
Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:
Brutális majális – Hétköznapi csalódások
És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.
A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.
Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
