2010. július 5., hétfő

A napfény íze

Nők...

...folyton csak a szart kavarják. Nem jó semmi úgy, ahogy van. Mindig bele kell piszkálni a dolgokba. Pl.: hozzámegy X-hez, majd belezúg Y-ba, elcsábítja Y-t, de miközben vele kefél, rájön hogy mégis X-et szeretei, és hasonlók.

Férfiak...

...folyton hagyják magukat. Gyengék, nem bírnak ellenállni a csábításnak. Ha egy nő azt súgja a fülébe, hogy "szeretlek" rögtön le kell feküdni vele, nem számít otthon az asszony és a két gyerek. Meg a fenenagy büszkeség és a politizálás.

Emberek...

...pffff, ezek még embereknek nevezhetők? Az alapján megölni, megkínozni, megverni, megszégyeníteni valakit, mert a nagyszülei bizonyos valláshoz tartoznak? Vagy szimplán feláldozni a barátaidat azért, hogy a karrieredet egyengesd, netán a képzeteidet és a vélt igazad bizonygasd? Főleg pénzért, hatalomért? Vadidegenek ezreit-millióit vágóhídra terelni egy eszme alapján? Gyűlöletet kelteni embercsoportok iránt? Kérdem én, ezek még emberek?

Korszak...

...eléggé elcseszett egy kor volt errefelé. Ezt sikerült hűen bemutatni. Valós és valósnak tűnő filmbevágások, eredeti dokumentumok. Pl.: a zsidótörvény precíz idézése, a háború alatti képsorok bevágása, a rádióközvetítések. Minden kor hangulata átjön, nekem legjobban az I. világháború kitörése előttől az 56-os forradalomig tetszett, bár szerintem foglalkozhattak volna többet a II. világháború közbeni eseményekkel, és az orosz besúgási és kihallgatási módszerekkel.

Vége...

...konkrétan megfogott a történet, a hangulat és a szereplők jellemének (és egyes társadalmi osztályoknak vagy tipikus figuráknak) a bemutatása. A végén az utolsó képkockáig gyönyörködtem még Budapestben. Csodálkoztam, hogy mennyi mindent élt át ez a város (és ország), egyénenként és közösen.

Kérdés...

...én is ilyen leszek egyszer?