Metalfest: Jó volt, bár nagy volt a sár, és elég sok időt töltöttünk mászkálással. Meg ivással. Voltak nagyon jó koncertek, ahol a közönség (mármint mi :D) tombol, és olyanok is ahol nem is volt kedvünk visszatapsolni a zenekart. Voltak csalódások, pozitív és negatív is. Sonata Arctica lehetetlenül rövid koncertet adott, bár elég viccesen tolták. A Korpiklaani-t eddig alig ismertem, de hihetetlen jó hangulatot és hatalmas bulit hoztak össze.
Elektrodinamika: Hát túl vagyok az UV-n. Sikerült átmenni. De a gyakveznek érdekes felfogása van a követelményekről. A ZH nem volt túl könnyű de meg lehetett írni ötösre. (Jó aki nem tanul, az magára vessen.) Ezután a pótZH ami sokkal szemetebb, mint az első. (Arra már kissé cink nem-tanulni, de megesik. :P) És ezután jön az UV. Meglátom a feladatsort és baaaaaaazzz... Haver is elkért egyet (ő csak jegyet beíratni ment) és mondta utána, hogy ez iszonyatnehéz volt. Nna, ezen az UV-n sikerült átmenni végre. :)
Alvás: Jé, Metalfest óta átálltam az éjszakai alvásra. Már nem okoz problémát, hogy este feküdjek, és reggel (viszonylag) korán keljek. Jó, ez egyeseknek nem újdonság, de aki ismer, az tudja, hogy ez eléggé radikális változás.
Gitár: Meg kéne tanulni rendesen játszani. Van jó pár szám, ami nem is olyan durva. Időhiány. Mindig megörülök, amikor lejjebb hangolok (Drop-C -be) és sikerül belőni a hangszínt és a torzítást. De ez csak odáig tart amíg rájövök, hogy milyen gyér az általam eljátszani tudott számok listája.
Szocializáció: Hát, az utóbbi időben elég rendesen próbáltam szocializálódni. Most totálisan nincs kedvem hozzá. Abszolút semennyire. Lehet, hogy be fogok kockulni. Mondjuk a tanulmányi eredményeimnek jól jönne.
Programozás: A dolgaimmal "természetesen" nem sikerült haladni, viszont elkezdtem "tanítani". Mármint van egy beadandó feladat, amit valamilyen programnyelven meg kell valósítani. Ugye ez a fizikus évfolyamon nem megy feltétlenül mindenkinek csípőből. Főleg, hogy gyakorlatilag nem is tanultunk programozni (csak egyesek, akik más szakirányon vannak). Így elég nehéz.
Tanítás: Most kiderül(t), hogy milyen tanár is vagyok/lennék. Eddig szar tanárnak tartottam magam. Ezt abból a tapasztalatból szűrtem le, amikor húgomnak próbáltam magyarázni valamit. 3 évvel fiatalabb. Nem tudom mennyit vettek már matekból. De valahogy mindig az lett a vége, hogy ordibáltunk egymással, hogy "nem értem", erre én "mit nem lehet ezen érteni". De most egyik évfolyamtársamnak "tanítok" programozást (lásd feljebb). Kicsit más a szituáció, de eddig érti, és ez a lényeg. Mivel NAGYON sokan vannak akik nem tudják megcsinálni ennyi tudás alapján a programot, ezért azt terveztem, hogy megtanítom az alapokat. Azoknak, akik nem csak egy mások által megírt kódot várnak, hanem tényleg érteni is akarják. Remélem ők sincsenek kevesen.
2010. május 27., csütörtök
2010. május 15., szombat
És túléltem...
... az egyik legdurvább hetet!
Stat:
Bevitt koffeintartalom : 865 mg ( > 2,5 l energiaital)
Átaludt idő : 18-26 óra (hétvégével együtt)
Hétközbeni alvás : 8-12 óra (1,5-2 órás ájulások)
ZH-k a héten : 6 db (2 hétfőn, 2, csütörtökön, 2 pénteken)
Ebből vizsga : 3 db (1 csütörtökön, 2 pénteken)
Beadandók : 2 db (2 szerdán)
Egyéb elfoglaltság : sport, konferencia, estike, programozás, gitározás, estike
Mi jöhet még ezután? Kb. ugyanez. Állok elébe.
Stat:
Bevitt koffeintartalom : 865 mg ( > 2,5 l energiaital)
Átaludt idő : 18-26 óra (hétvégével együtt)
Hétközbeni alvás : 8-12 óra (1,5-2 órás ájulások)
ZH-k a héten : 6 db (2 hétfőn, 2, csütörtökön, 2 pénteken)
Ebből vizsga : 3 db (1 csütörtökön, 2 pénteken)
Beadandók : 2 db (2 szerdán)
Egyéb elfoglaltság : sport, konferencia, estike, programozás, gitározás, estike
Mi jöhet még ezután? Kb. ugyanez. Állok elébe.
2010. május 8., szombat
Feldolgozás
Estikében beszélgettünk. Szóba került pár szám feldolgozása. Először is természetesen a Sweet home Alabama Colis átirata került elő. Majd előkerült a Szovjet himnusz egyik feldolgozása (természetesen a colis népdalkincses kötelező körök után ^^ ). Utána egy System szám átirat jutott valakinek az eszébe. Majd erről rögtön egy Slipknot feldolgozás ugrott be nekem. Estike után feljöttem a szobámba, és valahogy találtam még pár teljesen más stílusúra átdolgozott zenét.
Ekkor jutott eszembe, hogy ez megér egy posztot. Ha kiegészítem az általam most találtakat az eddig ismertekkel, akkor egy hatalmas dalgyűjteményhez jutunk. Ebből szemezgettem tematikusan.
Szovjet himnusz.
Tankcsapda:
Richard Cheese:
'Weird' Al Yankovic:
És amit kerestem, nem találtam meg, csak a Coli hálózatán, de azt ugyebár nem tudom ide linkelni. :P
Ekkor jutott eszembe, hogy ez megér egy posztot. Ha kiegészítem az általam most találtakat az eddig ismertekkel, akkor egy hatalmas dalgyűjteményhez jutunk. Ebből szemezgettem tematikusan.
Szovjet himnusz.
Tankcsapda:
Richard Cheese:
'Weird' Al Yankovic:
És amit kerestem, nem találtam meg, csak a Coli hálózatán, de azt ugyebár nem tudom ide linkelni. :P
2010. május 5., szerda
Egy kis éji zene
Éppen éjszaka van. És zenét hallgatok. Nem csak úgy, hanem konkrét oka is van ám. A frissen szerzett optimizmusom egy pillanat alatt összeomlott...
A zuhany alatt a fejemre csorgattam a vizet. Nem is akartam amúgy hajat mosni. Csak úgy jól esett. És közben kezdett tisztulni a fejem. Átgondoltam dolgokat. Mindentől elvonatkoztatva, objektíven. (Ez nagy szó! Most jöhetnék mindenféle bölcsész rizsával, amit még gimiben tanultam, pl: fenomenológiai redukció, meg egy raklapnyi idézettel költőktől, hogy nekik sem megy, hiába a világot szemlélik, csak magukat látják benne/vetítik bele...)
Szóval egy bizonyos távolságból néztem magamat, a történteket, a gondolataimat, és az érzéseimet. Nem túl távolról, mert az hideg és személytelen. Hanem akkora távolságból, ahonnan megértem a problémákat, rendezem a gondolatokat, átlátom a káoszt. Ezután ugrott be egy dalszöveg részlet. Egy sor. Nem több. Vagyis de, mert a dalszövegeket elég jól tudom folytatni, úgyhogy pár másodperc múlva egy egész refrént játszottam újra és újra a fejemben.
És ekkor úgy döntöttem, hogy addig nem jövök ki a csobogó víz alól, amíg össze nem rakom az egész számot. Mármint elég az első versszak, a refrénig. De a dalszöveg folytatási "skillem" csak egyik irányban megy jól. Hiába ismételgettem egy darabig, csak azért se ugrott be.
Majd egy halvány reménysugár villant. Egy szó! Az első versszak egy jellegzetes szava megvan. Néhány perc alatt köré építettem a versszakot, és vigyorogva dúdolgattam.
Konkrétan egy Alvin és a mókusok szám volt, egyik korai albumukról (mit egyik, a legelső albumról). De hiába kerestem, nem találtam se youtube-on, se más helyen, amit be tudnék 'embed'-elni. Viszont a keresgélés közben bukkantam rá másik számaikra. Amiket méltánytalanul elhanyagoltam/nem ismertem eddig. Egy ideje nem követem, hogy mikor adnak ki új albumot. Csak néhány, véletlenül megtalált számukat szoktam hallgatni. De most következzen pár, amire most bukkantam (és valószínű, hogy letöltök/kölcsönkérek pár albumot ezek hatására):
P.S.: A zuhany alatt eszembe jutott szám címe: Ami neked yo.
A zuhany alatt a fejemre csorgattam a vizet. Nem is akartam amúgy hajat mosni. Csak úgy jól esett. És közben kezdett tisztulni a fejem. Átgondoltam dolgokat. Mindentől elvonatkoztatva, objektíven. (Ez nagy szó! Most jöhetnék mindenféle bölcsész rizsával, amit még gimiben tanultam, pl: fenomenológiai redukció, meg egy raklapnyi idézettel költőktől, hogy nekik sem megy, hiába a világot szemlélik, csak magukat látják benne/vetítik bele...)
Szóval egy bizonyos távolságból néztem magamat, a történteket, a gondolataimat, és az érzéseimet. Nem túl távolról, mert az hideg és személytelen. Hanem akkora távolságból, ahonnan megértem a problémákat, rendezem a gondolatokat, átlátom a káoszt. Ezután ugrott be egy dalszöveg részlet. Egy sor. Nem több. Vagyis de, mert a dalszövegeket elég jól tudom folytatni, úgyhogy pár másodperc múlva egy egész refrént játszottam újra és újra a fejemben.
És ekkor úgy döntöttem, hogy addig nem jövök ki a csobogó víz alól, amíg össze nem rakom az egész számot. Mármint elég az első versszak, a refrénig. De a dalszöveg folytatási "skillem" csak egyik irányban megy jól. Hiába ismételgettem egy darabig, csak azért se ugrott be.
Majd egy halvány reménysugár villant. Egy szó! Az első versszak egy jellegzetes szava megvan. Néhány perc alatt köré építettem a versszakot, és vigyorogva dúdolgattam.
Konkrétan egy Alvin és a mókusok szám volt, egyik korai albumukról (mit egyik, a legelső albumról). De hiába kerestem, nem találtam se youtube-on, se más helyen, amit be tudnék 'embed'-elni. Viszont a keresgélés közben bukkantam rá másik számaikra. Amiket méltánytalanul elhanyagoltam/nem ismertem eddig. Egy ideje nem követem, hogy mikor adnak ki új albumot. Csak néhány, véletlenül megtalált számukat szoktam hallgatni. De most következzen pár, amire most bukkantam (és valószínű, hogy letöltök/kölcsönkérek pár albumot ezek hatására):
P.S.: A zuhany alatt eszembe jutott szám címe: Ami neked yo.
2010. május 1., szombat
otthon, édes otthon
Már megint nem voltam otthon egy ideje (kb. 3 hete), ezért jól esett végre hazamenni. Ahogy a következő pár hét progamját végiggondolom, megint nem megyak haza egy ideig.
Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.
Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).
Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:
És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.
A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.
Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...
Az otthonlétnek sok előnye van. Nem neked kell főzni, mosni, stb. Mindig van kaja a hűtőben. Nem utolsó sorban nincs letiltva a torrentezés. De nem csak praktikus oldaláról jó. Teljesen más hangulat, mint a coliban. Természetesen a collegiumban is szeretek lakni, de az megint másért jó. A szobatársakkal lehet ökörködni, segítenek (főleg ha még értenek is hozzá, pl. ha valamelyik infós). De itthon mégiscsak hazai terep, és 3 hét hosszú idő.
Végre itthon. Nyugalom. Csend. (Most éppen. Előbb még zenét hallgattam, az minden volt, csak csend nem. :D) Kellemes otthoni légkör. Vidám beszélgetések, régi ismerősökről, volt tanáraimról, az elválásunk óta történt eseményekről. Családi programok (mivel dolgom is van, ezért elég szűkös, de mégiscsak van).
Mivel a kiadós ebéd után az ember emészt, és a vér nem az agya felé szeret kernigeni, ezért egy kicsit elhalasztottam a melót. Jut eszembe május elseje van. A munka ünnepe. Amit azzal ünneplünk meg, hogy nem dolgozunk. Juppíí, kifogásom is van, hogy miért nem dolgozok.
Apropó munka ünnepe:
Brutális majális – Hétköznapi csalódások
És ha itt a május, akkor az már majdnem nyár. Ami nagyon jó tud lenni, hiszen meleg van, lehet fürdeni (mármint strand, Velencei-tó, esetleg Balatonra leugrani), a jó időben bicózni, túrázni, egyéb jó kis elfoglaltságok. Mindenki ráér.
A látszat csalóka! NINCS még nyár. Pedig úgy érzem. De itt a vizsgaidőszak. Najó nem azonnal, de ZH-k pótZH-k, beadandók... és utána a vizsgák (UV-k, utóutáni vizsgák...). Azt hiszem az idei lesz a legkeményebb. Van egy raklapnyi kreditem, amit anno túlbuzgón felvettem. Akkor jó ötletnek tűnt. Most kevésbé, hiszen mindből vizsgázni kell, vagy valamit beadni. Kemény menet lesz. De megéri.
Szóval itthon vagyok. És nyugi van. Jut időm átgondolni a dolgokat. Más megvilágításba helyezni. Gondoltam írok valami személyeset, de abból nem sok jó sülne ki. Majd ha pozitívabban látom a világot...
2010. április 30., péntek
visszajelzés
Azért raktam ki a lájk és diszlájk gombot, hogy használjátok, és visszajelzéseket küldjetek, a posztokról. Tetszik vagy nem, ezt jelöljétek szépen be, és akkor tudni fogom, hogy milyen visszhangja van egy-egy posztnak.
Vagy már tényleg senki nem olvassa?
Vagy már tényleg senki nem olvassa?
2010. április 28., szerda
"A zene a minden"
A zene! Hova is lennék nélküle. (Konkrétan onnan jutott eszembe, hogy kölcsönadtam a fejhallgatómat, és most be kell érnem a csenddel.)
Vannak számok amiket az akaraterőm utolsó morzsáival dúdolgatva, új erőre kapok, és csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, ..., csak még egy kicsit meghosszabbítja a kitartást.
Vannak zenék amik rossz hangulat ellen/közben/csakúgydühből jók.
Meg amiket csak úgy jókedvében hallgat az ember, amikor éppen sínen van az élete (és a vonat még nem dudál).
Ez ilyen zenés poszt lett. Ezek csak hirtelen eszembe jutott példák. És meg is hallgatom őket, amint visszakapom a fejhallgatót.
P.S.: Persze System of a Down bármikor, bármilyen mennyiségben.
P.S.2: Politikai inkorrektségért nem vállalok felelősséget!
Vannak számok amiket az akaraterőm utolsó morzsáival dúdolgatva, új erőre kapok, és csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, ..., csak még egy kicsit meghosszabbítja a kitartást.
- HétköznaPI CSAlódások - A terrorista halála
- Prosectura - Made by Prosectura
- Powerpuff girls - Opening
- Hatóságilag Tilos - Fel a fejjel
Vannak zenék amik rossz hangulat ellen/közben/csakúgydühből jók.
- Tankcsapda - Fekszem a földön
- Slipknot - Duality
- Tankcsapda - Múlik
- Alvin és a mókusok - Kurva élet (2. verzió)
Meg amiket csak úgy jókedvében hallgat az ember, amikor éppen sínen van az élete (és a vonat még nem dudál).
- Jet - Are you gonna be my girl?
- Junkies - Sziget
- Offspring - Pretty fly (for a white guy)
- Blink 182 - First date
Ez ilyen zenés poszt lett. Ezek csak hirtelen eszembe jutott példák. És meg is hallgatom őket, amint visszakapom a fejhallgatót.
P.S.: Persze System of a Down bármikor, bármilyen mennyiségben.
P.S.2: Politikai inkorrektségért nem vállalok felelősséget!
2010. április 26., hétfő
új gép
Vettem új gépet. Azért mert megérte, és jól is fog jönni a számítási kapacitása. Jó nagy dög, én kisebbre emlékeztem. (Egykori szobatársamé volt.) Az elcipelése idáig sem volt egyszerű, de még megoldható. A Móricz-ról fel a Collegiumig húzósabb volt, kissé leizzadtam mire elértem a szobát.
Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.
Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...
... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.
Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.
Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!
Először megnéztem mik vannak rajta, és úgy találtam, hogy simán leformázhatom, semmi pótolhatatlan vagy fontos nincs rajta. Mellesleg a Windows Server 2008 kissé idegesítő OP-rendszer. Szétkaptam, beleraktam a másik winyót, formáztam, és raktam fel egy Windows 7-et. És utána próbáltam egy Ubuntut is mellé. Hoppá, nem olvassa a CD-t. BIOS, boot sorrend felcserélése. Még most sem. Jó akkor mi lehet a baj. Konzultáltam egy másik Collegistával (tökvéletlenül épp rendszergazda :D), és arra jutottam, hogy meg kéne piszkálni a CD/DVD meghajtót. Azt is kiszedtem átdugtam a kábelt, kivettem a rack-et. Nem jó. BIOS CMOS-reset. Jumperek dugdosása rúlz. Még mindig nem megy. "Master-Slave jó?" merült fel az egyik szobatársamban. Hmm azt is megcserélhetem. Jumperek dugdosása újfent. (Azt már nem is kell mondanom, hogy közben kb. 0,1 Hz-el indítgattam újra. XD) Na, végre találtam egy működő konfigot.
Akkor feltoljuk az Ubuntut is. Neeeem, miért is menne ilyen könnyen. Nem látja a Windowst az installer. (Érdekes módon a partíciókat fel tudom mountolni.) Akkor nincs mese lezúzom a Windowst, először felrakom a Linuxot. Megtörtént, reboot után Windows DVD berak, indítom a telepítést. Szépen látszanak az előzőleg gondosan előkészített partíciók, hely a Windows-nak, Linux, swap, maradék hely. De erre a Windows ilyet szól be: oda nem hajlandó feltelepülni. Mész te a ...
... 7 órán keresztül installáltam és partícionáltam felváltva, különböző trükkösebbnél trükkösebb ötletekkel és megoldásokkal, hiába. Hajnalra (mit hajnalra, reggelre) meguntam az egészet. Felraktam egy Windows 7-et egy értelmes partícionálással, és hagytam az egészet a francba. Feltettem egy játékot és kipróbáltam, hogy megy-e? Ment. Zsír, akkor alvás.
Következő nap. Netet is kéne szerezni hozzá. Előzőleg már szóltam egy rendszergazdinak, hogy regelje be a MAC-címem. Sikeresen meg is történt, de mégsem volt netem. Ezután az IP-t statikusra állítva sikerült legalább a Colihálót látnom. Ez is valami. Szóltam az egyik rendszergazdának, hogy ugyan nézze már meg, miért nincs net. Kiderült, hogy mivel a gép a volt szobatársamé (volt), ezért még benn van a rendszerben. Miután kivette azután sem oldódott meg a probléma. Egy adag kínlódás után észrevette, hogy még több helyen is benn van az említett MAC-address. A Wifi-nél is fel van írva. Többször is. Wáááh! Ezt meg hogy? Sokadik próbálkozásra sikerült a megfelelő IP-t kapnom, és utána lett is netem. Remek.
Igazából a számítási kapacitása miatt lett véve. Ezért lesz még egy köröm vele. Akkor rakok rá egy Linuxot (lehet Gentoo-t). Egyenlőre, működőképes, használatra kész. Még szerzek driver-eket és pár hasznos holmit, oszt mehet a menet!
2010. április 21., szerda
"Csak még öt percet..."
Ez a nap már csak ilyen. Este elkezdtem egy jegyzőkönyvet (folytatni :P), és kicsit jobban elhúzódott, mint vártam. Hajnal felé mikor az órára néztem, mindig ezt mondtam, ezt a pár plotot már megcsinálom, még öt perc, és lefekszem. Utána kitaláltam valamit még, bash scriptet írtam, AWK-hoz folyamodtam, Gnuplot scriptet írtam, stb. Nagyon hatékonyan lehet linuxon dolgozni. A végére már csak pár gombot nyomkodtam a scriptek mindent elintéztek helyettem. De olyan álmos voltam, hogy az emberi tényező rontotta le a hatékonyságot. A végére már az elmentendő fájl nevének beírása sem ment zökkenőmentesen. Najó, fekvés.
3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)
Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.
Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.
Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.
Csak még öt perc és nekiállok...
3 óra múlva éktelen ébresztőóra-csörgésre keltem. Mivel az álom még egybefolyt a valósággal, kissé nehezemre esett az ébresztőt későbbre állítani. Végül is megoldottam, így újabb értékes órákat szentelhettem alvásnak. (Mellesleg az álom, ami egybefolyt a valósággal már nem emlékszem, hogy mi volt, de valamiért kíváncsi voltam rá, hogy a telefonomon az ébresztő valyon 'GET' vagy 'POST' metódussal küldi el a beállított értéket... :P)
Újabb két óra alvás után szintén csörgés, már meg sem lepődök rajta. Csak még öt perceeeet! Szundi... Amint visszafekszek, újra csörög, értetlenkedek. Megnézem öt perccel többet mutat. Najó akkor még öt perc, mert ez semmire sem volt elég. Ugyanez megismétlődik. Ezt játszom több, mint egy óráig. Nagy nehezen sikerül rávennem magam, hogy bemenjek.
Labor, 2 óra alatt programozz PIC-et, eztet szeressük. :D A feladatlapot felületesen átfutva összedobtam az áramkört, összegányoltam a programot, és mint aki jól végezte dolgát, a szomszédomnak segítettem. Majd kiderült hogy nem egészen az a feladat amit hittem, kissé komplexebb dolgot kell csinálni. Még van negyed óra, fú ez kemény lesz. Újra nekiestem, és kódoltam. Néhány hülye bug miatt szívtam kicsit, de kezdett körvonalazódni a megoldás. És ekkor jön a laborvezető, és elveszi a jegyzőkönyvet, ráírja, hogy a feladat fele jó. És elhúz valahova, mindenki pakolászik, én bőszen fordítok, feltöltök, tesztelek. És sikerült, hibátlanul működik. Csak még öt perc kellett volna. Ha nem lenne ennyi idő mire szerencsétlen PIC-be feltöltöd a programot és leteszteled hogy működik-e, belefért volna. Csak az a még öt perc.
Jó akkor indulás vissza. A jegyzőkönyvhöz az éjjel legyártottam minden lényegit. Néhány számolás, és pár sor keresetlen diszkusszió után befejeztem. Kis kikapcsolódás és kajálás után gondoltam elkezdem írni a minbizt beadandót. De nincs kedvem hozzá (elvégre fizikus lennék). Szóval most megint ez megy.
Csak még öt perc és nekiállok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
