Motiváció

Jó dolog a motiváció. Főleg, ha van az embernek. Jó sok. Annyi, hogy másokra is átragadjon.

Mostanában annyi "pozitív energiát" és motiváló dolgot kapok a környezetemtől... mégsem vagyok túl aktív. Bár lehet, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik. Hiszen a hozzáállásom sokat javult pozitív irányba, csak ez a fránya lustaság.

Más motivációk is érnek. Ugyebár tavasz is van. Jó idő, friss, üde illatok (nem a gyors 7-es mögött :P), és persze madárcsicsergés, meg minden ami csak kell. Ilyenkor megmozdul az emberben valami. Kéne már tenni valamit. Lépni. Megtenni amit eddig halogattam. De ugyebár kettőn áll a vásár.

Többször észrevettem már, hogy időnként paranoid vagyok. Feleslegesen aggódom dolgokon, sötétebben látom a világot. De újra és újra meglep ez az észrevétel. (Konkrétan úgy gondoltam, hogy senki nem olvassa, de (NAGYON REMÉLEM) tévedtem.)

A baj többek között az, hogy ez a pesszimista hozzáállás tartósabb. Néha kizökkenek belőle, de valamiért a default beállítás ez. Mondjuk fel lehet úgy is fogni, hogy csak pozitívan fogok csalódni.

Kéne gitározni is. Az mindig megnyugtat. Valahogy lendületet ad, feltölt energiával. És nem utolsó sorban gyakorlok is, és egy idő után büszkén konstatálom, hogy "Háá, már ezt is el tudom játszani!".

Na jó, elég a rizsából, még nagyon sok előfeladat van hátra. Vissza dolgozni, lusta disznó!