Az élet, a világmindenség, meg minden

A kérdésre a válasz: 42. Ha ennyivel megelégszel, ne is olvass
tovább!

Először is ejtsünk szót a kockulásról: Habár feledékenységem miatt meghiúsult a szerepjátékozás, mégis egy hatalmas kockulást csaptunk. Szokásos elemek: Munchkin, Illiminati, Arkham. Új elemek: Team Fortress 2 (ez nem volt olyan új), DotA, League of Legends (röviden LoL). A végén még befigyelt egy kis GURPS rendszeren alapuló instant harc is. Nagyon jó volt, és sajnáltam, hogy miattam nem jutottunk előrébb a sztoriban.

Eközben kósza msn-ezés közben leszerveztem egy miskolci találkozót valakivel, akit már régóta nem láttam. Egy gyors otthoni feltöltődés után indultam is Budapestre, hogy ott aztán a coliba való beugrás nélkül utazzak is tovább Miskolcra.

A vonatúton olvastam. A végtelen történetet. Egy idő után kissé megijedtem, hogy a nagy olvasgatásban túlmentem (hiszen volt már ilyen a világtörténelemben XD), de nem kellett aggódnom, nemsokára begördült a vonat a Tiszai-pályaudvarra. Meglepően kellemes fogadtatásban részesültem. Miközben a buszpályaudvarhoz sétáltunk, fel lettem világosítva pár dologról. Majd indultunk is Felsőzsolcára, hiszen ott volt a "szállás".

Sokfelé jártunk a környéken, voltunk Lillafüreden, megnézni a vízesést, sétálgatni, Miskolcon a belvárosban (nem mindenhol csúnya a város :D), ahol megtaláltuk a G-pontot XD (egyik helyen ki volt rakva egy tábla "G-point" felirattal, azóta sem sikerült rálelni mégegyszer :P), Gyárfesztiválon, ahol többek között a Blind Myself, és a Watch My Dying zenekarok koncertjeit néztük/hallgattuk meg. Itt ért egy hatalmas sokk.

Fuck My Life:
Vagyis legalábbis annak beillő jelenet: két jó csajjal vagyok egy koncerten, erre egy 15 éves kis emós köcsög rájuk mászik. És tűrik. Sőt élvezik...
... Eszem-faszom megáll!!!
Fesztivál után nem vártunk meg az első buszt, úgy döntöttünk, hogy Miskolcon alszunk egyik csaj lakásában. Itt is következett egy röhejes mozzanat: nagymama benyit a szobába, és szól, hogy: "keljetek fel lyányok!". Elkezdtem magamban vihorászni, majd amikor kimentünk a konyhába még mindig nem vette észre a derültségem okát. Kávézás közben egyszer csak kapcsol: "de hiszen neked szakállad van, te nem is vagy lány"
Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... (Végül is kb. sírva röhögtem. XD)

Utána napokban kezdett egyre jobb hangulat lenni. Filmezés közben... csak úgy... közel... beszélgettünk...
Szerettem az estéket... :)

Elérkezett az indulás napja is. Mellesleg nem igazán volt kedvem indulni, de így is tovább maradtam a kelleténél. Néha dolgozni is kéne... :P

Visszafelé úton kiolvastam a Végtelen történetet (mekkora képzavar :D), mint ahogy először a film is, a könyv is nagyon megérintett, néhol összeszorult a torkom...

Ezekután jöttek a dolgos hétköznapok. Először még nem mentem be, mert nem éreztem magam jól, de utána sajnos munka volt. Ott megkaptam a repjegyemet, és a biztosítást is. (Jah nem is mondtam! Utazok svájcba a CERN-be, több mint 2 hétre! =D) Ennek módfelett tudtam örülni, de valami akkor is hiányzott...

Egy hatalmas beszélgetés:
Igen, egy beszélgetés, vele. Nem így terveztem, de végül is jól sült el. Fellebbentettük a fátylat bizonyos múltbeli dolgokról, megbeszéltük azt is ki hányadán áll kivel... elég kimerítő, de nagyon tartalmas és hasznos volt (hát még mijen fontos... már nagyon érett!). Hajnali fél ötkor sikerült végülis lefeküdni.

Most épp készülődök, pakolászok, gondolkodok (a pakolásról, hogyan lehetne ennyi helyre beleférni), nemsokára indulok is...
Messze megyek, jó lesz, bár valószínűleg fárasztó...

Gólyatáborra visszajövök! ;)