Tor-Túra

Úgy néz ki mintha kissé kifulladt volna a blog. Igazából nem volt hozzá túl sok kedvem, az alapján, hogy úgyse olvassa senki. De ennek ellenére nem hagyom abba. (Még! :P)

Ugyebár az előfeladatokat az utolsó pillanatig csináljuk (legalábbis én biztos), ezért a szombat hajnali qrwa korai indulás hamar elérkezett. A reggelt egy gyors kávéfőzéssel kezdtem, felzörgettem a csapattagokat a friss kávéval, majd átálltam hűbazmeg főzésére. Összecuccoltam mindent, ami a hozzatok rovatban szerepelt, egy csomó alkoholt, és egyéb szükséges dolgokat. A csapat coliban levő fele elég kényelmesen készülődött, és természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. Én a cuccokkal, elindultam a villamoshoz. Épp az orrom előtt ment el, ezért egy lelkesebb csapattag még utolért.

Ketten befutottunk a helyszínre. Régi ismerősök üdvözlése, információgyűjtés, a konkurencia eszköz- és szeszkészletének felderítése. Hmmm, ezek nem jönnek, pár telefon után megtudtam, hogy szép nyugisan megreggeliznek, és indulnak. Jee! (Én nem ettem semmit péntek este óta.) Csapat másik, nem bentlakó fele merre lehet... Telefonálás, kiderül hogy metrón ülnek és váltóhiba miatt áll a szerelvény, majd érkeznek. Remek. Ekkor átfutott a fejemben, hogy ha senki nem ér ide időben, akkor legyünk-e olyan hardcore arcok, hogy ketten nekivágunk. De befutott a colis részleg. A papíron az szerepelt, hogy mi a messzebbi helyszínre megyünk, és azt az ukázt kaptuk, hogy a különbuszra szálljunk. De az elment (félig üresen, pedig sokan szerettek volna még rá felszállni :D), és úgy nézett ki, hogy ennyien megyünk. Ekkor befutott a villamos (telefonálgatások után megtudtam, hogy átszálltak) amiről két ismerős alak szállt le, és közeledett futva. A csapat teljes létszámban felszállt a buszra. Az idei gixer is megvolt. Reméltem, hogy nem lesz több.

Helyszínre kiérve elindulunk a 'login' állomáshoz, a tapasztalt collegák átveszik a térkép kezelését. (A kockák meg panaszkodnak, hogy itt sétálni is kell... Basszuskulcs mit gondoltál, ez egy túra...)

Első állomásnál kedves, antialkoholista (komolyan) hölgy, kiadja a mókás feladatot. Közben befut a vándorállomás is. Szuper, nem kell legalább keresgélni. A csapat kezd ráérezni a tor-túra hangulatára. A feladatokat általában jól vesszük, szinte mindenhová van előfeladatunk (hála az egész heti szívásnak). Mindenhol vesztegetés folyik (meg töméntelen tömény ^^), az állomások mindenhol meglepődnek az indulónk (Colihimnusz) második versszakán. Oldott beszélgetések, ökörködés, sörözés, party.

Nem írom le részletesen az eseményeket, aki ott volt, az emlékszik rá (valószínűleg XD), aki meg nem az meg megkérdez személyesen (ha még nem tette meg).

A lényeg, egész napi jó hangulatban töltött mászkálás, és hülyülés után nagy nehezen befutottunk a 'logout' állomáshoz. Teljesítettük az eszkimós feladatot (ami hatalmas ötlet volt, ráadásul jó kis csapatépítő :D), egyesek elkezdtek berúgni, mások csak folytatták. Utána összeszedelődzködtünk, és lekísértük a seggrészeg állomást.

A tábortűznél leadtuk a pontozólapokat meg amit le kellett, és kezdetét vette a buli. Lehet, hogy csak a kialvatlanság miatt, lehet, hogy a fáradtságtól, de nem lett túl jó kedvem. Egy picit fura hiányérzetem volt, másrészt én nem is rúgtam be a végére, sőt addigra majdhogynem színjózan voltam, ugyanis valakinek vigyáznia kellett a részeg csapatra, amikor a sötétben jönnek le a hegyoldalon, és szerintem ez a csk feladata. Kissé nyomott hangulatban vártam az eredményhirdetést. Ami el is érkezett, mindenki a tűz köré gyűlt, a helyezéseket visszafelé sorolták fel, a csapatok utána elénekelték az indulójukat. A várakozáshoz képest jól teljesítettünk, pontosan a mezőny közepén végeztünk, szám szerint a 7. helyen. Teli torokból elüvöltöttük a colihimnusz második versszakát, majd a zord időre, a közlekedési viszonyokra, és a csapat fáradtságára való tekintettel úgy döntöttünk 4-en, hogy hazajövünk az első busszal. A többiek maradtak bulizni. (Mint mondtam, előző éjszaka sem aludtam, meg az egész héten strapáltam magam...)

Végre hazaértünk a Coliba. Sikerült bejutnom a szobámba is. Ám ott volt olyasvalaki is akire nem számítottam. (...) Gondoltam kettesben hagyom őket, és inkább elmentem kicsit sétálgatni. Közben összefutottam egy régi ismerőssel, eldumálgattunk, majd miután mindketten úgy ítéltük meg hogy itt az ideje lefeküdni, bementem a gépterembe társalgóba, és végignyúltam egy kanapén.

Reggel arra ébredtem, hogy egy külföldi srác szól hozzám valamit angolul. Mondtam, neki, hogy minden rendben, jól vagyok, megyek is a szobámba. (Fingom sincs mit mondott, még totál kómás voltam. :D) A szobámban ledőltem még aludni. este arra ébredtem, hogy éhes vagyok. (Ugyebár péntek este ettem utoljára, szombaton volt a túra, aközben 2 szelet kenyeret ettem összesen, majd lefeküdtem aludni, és átaludtam egy napot, tehát vasárnap este volt már! :O) Kibotorkáltam megnézni a Mr. és Miss Eötvöst, közben összefutottam egyik csapattaggal, aki megkínált sütivel (látván, hogy ez minimum életmentő). Megnézegettem a szavazatokat. Erről egy másik posztban... Utána visszafeküdtem, és újfent elaludtam. Hétfőn sikerült bemennem a délutáni (kora esti) órámra. Összesen nagyjából 36 órát aludtam, nem teljesen egyhuzamban, de azért eléggé egy blokkban. Új egyéni rekord!

Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, hatalmas élmény collegistákkal egy csapatban tolni. Jövőre október 2.-án lesz, mindenki írja fel a naptárába!

Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem jöttök jövőre is!

Bicó WIN!

Futás FAIL!

Gondoltam, ha már jelentkeztem a Szarvasűzőkre, akkor eddzek is. Nagy nehezen felkeltem 4-kor (neeeem hajnalban, akkor MÉG fennvoltam :P) és elindultam futni a Gellért-hegyre. Nagy önbizalmamban először bakancsban akartam menni, de végül mégis cipőt húztam. Még mindig nagy önbizalommal azt is terveztem, hogy elkérem az egyik collegistától a nehezéket mondván, hogy kemény vagyok, menni fog. De erről is letettem. Akkor még nem is tudtam, milyen bölcs döntés volt.

Indulás... jah mégsem, 3 méter után megéreztem, miért is olyan fontos a bemelegítés. Na jó, akkor bemelegítés... így már jobb.

Tempó kocogásra állítva, GO! Tök jó dolog kocogni... befordul a lépcső felé...

...nevetségesen rövid táv után feladtam, és felsétáltam a Citadellához. :P Kicsit bámészkodtam, élveztem a kilátást, majd elindultam lefelé... sétálva.

Arra gondoltam feladom, nem fog menni. De ilyen könnyen nem fogom feladni!

Round 2

Elkértem a Biciklitároló kulcsát, kicsit összekaptam a bicót, olajozás, pumpálás... Próbakör. Megy faxán, akkor mehetünk felfelé!

Egy apró bökkenő volt csak, annyira én sem vagyok hardcore-arc, hogy lépcsőn felfelé bicózzak fel a hegyre. Újratervezés! Másik útvonalon feltekertem, nem volt olyan vészes. Pár kör fenn (majdnem elütött egy emeletes busz :D) és vissza Colihoz. Lefelé persze zúztam ahogy a csövön kifért.

Szóval, erőnlét-felmérésnek jó volt, de még sokat kell gyúrni rá.

Akkor viszont miért egy futóversenyre jelentkeztem???

P.S.: Persze tudom a magyarázatot, de az nem ehhez a poszthoz tartozik... talán egyszer...

EDIT: Nekimentem mégegyszer. A Coli lépcsőjétől a Szabadságszoborig (kb. 1,8 km google maps szerint) 10'38"59 -es időt futottam. Második próbának nem rossz.

beharangozó

Továbbra is nagyon el vagyok havazva. DE!

Mostanában várhatók tematikus posztok a következő témákban:

• Tor-Túra


• Mr. és Miss Eötvös eredmények


• Esetleg valami személyes


• Egyéb

Addig is kitartás (főként nekem :P)

P.S.: Még fészbúkolni sincs időm, tehát eléggé sok dolgom lehet.

gyors poszt

Eszembe jutott egy vicces koncertvideó:



Jah egyébként éppen ZH-ra készülök... lehet, hogy nem túl hatékony gitárral a kézben. Remélem olyan egyszerű lesz, mint amiket neten néztem.

Előfeladatokkal egész jól állunk, csak az időbeosztásom lett kissé durva.

Motiváció

Jó dolog a motiváció. Főleg, ha van az embernek. Jó sok. Annyi, hogy másokra is átragadjon.

Mostanában annyi "pozitív energiát" és motiváló dolgot kapok a környezetemtől... mégsem vagyok túl aktív. Bár lehet, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik. Hiszen a hozzáállásom sokat javult pozitív irányba, csak ez a fránya lustaság.

Más motivációk is érnek. Ugyebár tavasz is van. Jó idő, friss, üde illatok (nem a gyors 7-es mögött :P), és persze madárcsicsergés, meg minden ami csak kell. Ilyenkor megmozdul az emberben valami. Kéne már tenni valamit. Lépni. Megtenni amit eddig halogattam. De ugyebár kettőn áll a vásár.

Többször észrevettem már, hogy időnként paranoid vagyok. Feleslegesen aggódom dolgokon, sötétebben látom a világot. De újra és újra meglep ez az észrevétel. (Konkrétan úgy gondoltam, hogy senki nem olvassa, de (NAGYON REMÉLEM) tévedtem.)

A baj többek között az, hogy ez a pesszimista hozzáállás tartósabb. Néha kizökkenek belőle, de valamiért a default beállítás ez. Mondjuk fel lehet úgy is fogni, hogy csak pozitívan fogok csalódni.

Kéne gitározni is. Az mindig megnyugtat. Valahogy lendületet ad, feltölt energiával. És nem utolsó sorban gyakorlok is, és egy idő után büszkén konstatálom, hogy "Háá, már ezt is el tudom játszani!".

Na jó, elég a rizsából, még nagyon sok előfeladat van hátra. Vissza dolgozni, lusta disznó!

Tech support

Mert az olyan jó elfoglaltság... :P

De nem rázhatom le őket, mivel ők a családom, és az otthoni gép rendbetétele valahol nekem is érdekem. De... néha úgy ki tudnak akasztani. A leglehetetlenebb időpontban írnak MSN-en vagy Skype-on, hogy segítsek már... vagy mégjobb: felhívnak, és élőszóban mondják el, hogy mi kéne, és oldjam meg.

De ez még mind semmi, muszáj hazajönnöm, hiszen nekem ezt élőben is látnom kell, meg egyébként is segítsek "szviccset" venni, mert nem értenek hozzá.

Na az volt még vicces. El mentünk egy boltba ("Mert hüje azért nem vagyok!"-ba) és körülnéztünk. Én gyorsan megkerestem , hogy melyik a legolcsóbb és legegyszerűbb, és mondtam, hogy vegyük meg. De hát minek vegyünk ekkorát (8 csatorna), ha lehet kisebbet is. Jó az most pont nincs. Másik bolt: találtam kisebbet, de az meg túl pro meg drága, többe kerül mint az egyszerű nagyobb. Jó menjünk harmadik boltba. Hoppá az már zárva. Na jó, végül is nem olyan fontos.

Hát, lehet hogy nem olyan fontos. Nekik. Az otthoni gépen tudok gyorsan tölteni dolgokat. Viszont ezen a gépen kéne használni. Egyszerű a megoldás, bedugok egy UTP-kábelt a switch-be. Ja, nem vettünk kábelt. Jah, hogy switchet sem vettünk. Wáááh!

Legalább a távsegítséget sikerült beállítanom, így legalább látom is miről dumálnak, és nem vaktában lövöldözök tippekkel és tanácsokkal (hát még utasításokkal :P).

"

-Azt hol tudom beállítani?
-'Options' menü, 'Preferences', és ott a 'Directories'-fül.
-És az hol van?
-Mondtam...
-De nekünk magyarul van...
//Wáááááááh, agyam eldobom, magyarul sem tudjátok megtalálni?
-'Opciók/Beállítások' stimmel?
-Aha az megvan...
-Akkor ott keressétek meg.
-Hol? Nem találom.
-Na küldj egy screenshotot!
//Screenshot megérkezik. Vér a fejembetódul. Elvörösödés.
-Esetleg megpróbálhatnátok a 'Mappák'-nál...
-Jé, köszííí!

"

Sebaj, nemsokára lesz a Tor-Túra (meg 2 ZH), és arra legalább kipihentem magam... csütörtökön, de az már a múlté, még másolgatni kell pár dolgot, mert az éjjel tök poééén! :S

Alkohol

Megint hajnali öt van... csak most estikéből jövet írok. Egy darabig a Mr. Alkohol 1. helyezettjével ittam, aztán amikor feladta, akkor egy darabig csak úgy, aztán próbáltam csajokat meghívni egy italra, de nem igazán ment. Majd az egyik csapos colleginát sikerült meginvitálni egy Jägerre (ami mellesleg a kedvenc töményem), de így se sikerült berúgnom. Pedig ittam koktélokat, ittam töményet, ittam pálinkát, ittam sört is, ittam bort is. Nem értem. Pedig most direkt ez volt a cél. Semmi több. Csak berúgni. Ma nem kellett ennél több, (esetleg, ha egy jó csaj nem utasítja vissza a meghívást...) de még ez se sikerült. Most sem vagyok részeg. Mondjuk érzem, hogy ittam, de korántsem vagyok részeg.

Végülis ez felfogható a Tor-Túrára való készülésnek is. :P

Najó, ha így se sikerült berúgni, hogy intenzíven próbálkoztam, akkor feladom... majd máskor.

Bioritmus

Megint 5 óra van. Igen, hajnali öt. Nem mondanám, hogy nem tudok aludni, de nincs igényem rá. Vagyis testileg teljesen jólesne, mert van mit bepótolnom, de annyira nem kívánom. Majd holnap (már ma) reggel anyázok, mert nem bírok felkelni. De az legyen a jövőbeli énem problémája. ;)
Felborult a bioritmusom, na. Megesik. Főleg így egyetem mellett.

Most, hogy egyetemre járok, kicsit átértékeltem dolgokat. Változott a prioritás, a fontossági sorrend. Nem tudom jól van-e ez így, de valószínű még alakulni fog. Kezd határozottabb elképzelésem lenni arról mit is akarok. Hosszabb távon. Bár még mindig két oldal viaskodik. Pontosabban három, de a harmadik nagyon vesztésre áll. :)
Az egyik a jövőbe néz, a másik a jelenben próbál boldogulni. (A harmadik görcsösen kapaszkodik a múltba, de szerintem ott is marad, azon már túlléptem.)

Egyik hang azt súgja a fülembe: Egyszer vagy fiatal, használd ki! A másik inkább: Gondolj a jövődre, most alapozod meg, el ne szúrd!

Bár azt mondják, hogy aki hangokat hall, az őrült. Mondjuk egy kis őrültség nem árt néha. :) De a viccet félretéve hallgatni kell a belső hangra, csak nem hallom tisztán mit mond (kicsit süket vagyok a szélső fülemre :D).

Kialvatlanság...

Ez is olyan lenne mint valami kábítószer? Mondjuk vicces lenne pont narkotikumnak hívni. :D De ennek is vannak hasonló hatásai/tünetei. Bizonyos mértékben csökkenti a használható agykapacitást. Ez is átértékel dolgokat, nem feltétlenül pozitív irányba. Van egy olyan teóriám, hogy a személyiségem alsóbb rétegeit hozza a felszínre (úgy, hogy lezúz mindent ami fölötte van). Azaz szép sorban először a szuperegót kapja szét, majd bedózerolja az egó nagy részét, és már csak az id kandikál ki. (Na igen, figyeltem is magyarórán anno.) És végül elkezdesz hallucinálni. Szerintem nem ez a helyes kifejezés rá, hanem hogy ébren álmodsz, hiszen az agyad csak próbálja tehermentesíteni magát, és átugrik ebbe az állapotba, és próbál pihenni valamennyit. Elég szürreális tud lenni. (Egyszer el kéne menni egy Dalí kiállításra 50+ óra ébrenlét után, na az lenne meredek. :D) Vajon rá lehet erre is szokni?

Erről jutott eszembe egy videó:



Hmm, ez a poszt eléggé szabad asszociációs lett.

Előfeladatok

Jelentkeztem a Tor-Túrára. Kivételesen nem egy hét késéssel. Az előfeladatok nagyon poénosak. Remélem lesz elég időm rá.

Egész jó kis csapat jött össze, bár ahogy nézem a "dögész" csapatnév helyett használhatnánk a "kocka" elnevezést, az picit jobban fedné a valóságot.

Sajna azon a héten vannak ZH-im is, de majd megoldom.

Mindegy. Áthangoltam a gitárt Standard D-be így el tudom játszani az eddig tanultakat, és tudok akkordozni is. Már kezdett hiányozni...

Mikrokontrollerek OWNED. Ha gyorsan gányolod a kódot (amiben nem vagyok olyan rosz, főleg Pascalban), akkor elég látványos dolgokat is meg lehet valósítani a 2 órás labor alatt. Woot, egyre jobban tetszik. =)
Hmm, ki kéne találni, hogy abból mit adok be.

Lassan kéne csinálni dolgokat... melós dolgokat. PHP-t is illene rendesen megtanulni, jegyzőkönyvekből is kéne egy adagot írni (hajaj!) a TDK-ról nem is beszélve.

Na, meg számszim. Azt is kéne hétvégén.

De olyan jó csak punnyadni és zenét hallgatni.

A hétvége mondjuk úgyis a ZH-ra készülés, a jegyzőkönyvírás, és a Tor-Túra jegyében fog telni. Meg otthoni tech supportolással. :S

Szóval, ahogy nézem ki van adva a feladat, neki kell állni és csinálni! GO-GO POWER RANGERS! XD

P.S.: Jut eszembe még egy csomó zenét akartam meghallgatni, és belinkelni, de az majd későbbi posztban jön. :)

Március 15. (környéke)

Régóta nem írtam, hosszú bejegyzés lesz.

Kezdjük ott ahol abbahagytam: csütörtök délután. Délutáni terveim közt alvás szerepelt, az éjszakai alvás pótlása végett. Ez nem igazán jött össze: Estike rendelés érkezett nem sokkal azután, hogy álomra hajtottam a fejem. Hát akkor nincs mit tenni, átvettem. Majd kiderült, hogy a táncház miatt a Nagyklub-konyhába költözünk. Szupeeeer :P

A felcipekedés sokkal tovább tartott mint vártam, sebaj, még így is lesz időm megírni a jegyzőkönyvemet, gondoltam naivan. Okés, akkor vezényeljük le a táncházas móka logisztikai oldalát...

A táncház pöpec volt, sok volt kicsit a külsős. A táncház után fent elkezdtük a szokásos Estikét. Ehhez én hoztam a laptopom, WiFi-n coliháló, és onnan zenéltünk. Vagyis pontosabban kinn lett hagyva, és mindenki aki éppen érte, hülyébbnél hülyébb zenéket rakott be. Adig nem is zavart, míg jó messze voltam, és beszélgettem a pult mögött. Egy idő után a csaposoknak eszükbe jutott, hogy le kéne költözni, és ezt a vendégek is támogatták.

Ezzel csak az volt az aprócska gond, hogy MINDEN-t felhoztunk kezdve a nagy hangfalakkal, a melegszendvicssütőkön át az összes pohárig. Jó, akkor infrastruktúra irány lefele!

Hangos füttykoncert keretében végre összeraktuk a hangtechnikát, és teljesítettük a csőcselék nép akaratát, azaz elindult a buli, szólt a zene...

Nem sokkal rá, leállt a zene, mire odarohantam, megnézni hogy ki balf...kodik már megint. Aztán láttam, hogy itt azért komolyabb a baj, ugyanis a zenegép felől egyre erősödő égett műanyag és füst szaga áradt. Oké gyorsan áramtalanítottuk, majd rövid diskurzus után arra a megállapodásra jutottunk, hogy megint én hozom a gépem. Remek. Akkor reboot (ugyanis Linuxon dolgoztam), majd kábelekre rácuppant, és szólhat megint a zene. Viszont az én gépemen nem teljesen ugyanaz található mint az estikésen (lásd máshogy van konfigurálva a Winamp, más a TotalCommander hálózat elérése). Szóval hogy szegény szerencsétlen laikusokat segítsem, beálltam DJ-nek (és ezzel elejét vettem annak, hogy az én gépemben is komolyabb kárt okozzanak).

És itt szabadult el a pokol.

Mindenki a saját, estikéhez nem illő, ízléstelen zenéjét rakatta be velem, majd utána jött vissza panaszkodni hogy mért ilyen zene megy (amit valaki más kért) és inkább majd ŐŐŐ megmondja a tutit.
A fejemet vertem már a falba...
egy idő után bepöccentem, és azt mondtam nincs kívánságműsor, beraktam egy csomó zenét a playlist-be, és "lock-the-screen". Ezt nektek!

Időnként odamentem és állítgattam rajta, rakosgattam be újabb számokat. Ekkor azt hittem (szintén naivan), hogy innentől nem lesz semmi gáz.

Éppen egy nagyon népszerű szám ment, amikor a regisztrálatlan Windows 7 Béta úgy gondolta, most kékhalállal újraindul. Kirááály!
Na jó, villámgyors reboot, majd újra berakni ugyanazt a számot. Fűűű ez mehetett volna szarabbul is. Erre odajön egy khmmm, finoman szólva diszkósk..va, és kér tőlem egy valószínűsíthetően sz.r diszkószámot. Én (valószínűleg emelt hangon) szóltam, hogy várjon már, most szállt el az egész rendszer, nem lesz olyan egyszerű...
Erre kivágta a hisztit, összehordott sokmindent (a kedvencem az volt, hogy ő tartja el ezt a helyet, ő többet fogyasztott/költött mint bármelyik másik vendég, és ha ő elmegy, mi éhen fogunk halni... ám tegye, én vállalom :D) én meg kb. elküldtem a fenébe.

Utána jött pár értelmesebb kérés collegistáktól, vagy ismerősöktől, azokat teljesítettem. Éppen ott tartottunk, a "Hol vagytok székelyek?" című számra adtuk elő a szokásos mutatványunkat amikor megláttam őket (kedves diszkósp...a és barátai) távozni. És ezzel egy időben egy hangos koppanás/puffanást hallottam. A szám végén beigazolódott a sejtésem, kifele menet leverték a söröm (ami nem is volt sör, csak Radler :P) és az egeret a gépem mellől. Annyira nem zavart, mert az egér nem az enyém a Radler meg már majdnem üres volt. Most jól megmutatták... :P

Ezután kvázi eseménytelen volt a buli. Beszélgettem részeg, és kevésbé részeg emberekkel, füstölögtem magamban hogy mekkora s.ggfejek is léteznek.

Ja, kaptam egy energiaitalt. Köszönet érte (még lesz róla szó később)!

Elég sokára úgy döntöttünk, hogy bezárunk. Végre felcsendült a "Closing Time" is, és elkezdtünk szedelődzködni. Sikerült is bezárnunk a helyet és végre visszakaptam a laptopom, és elkezdhettem rajta dolgozni. Az időt nézve már csak a minimum tervet lehetett volna megvalósítani, tehát a LaTeX felejtős, kettős inga programozása máskor, csak generáljam le azt a rengeteg grafikont és dobjam össze OpenOffice-ban egy PDF-be.

És itt ütött be a krach. Olyan mértékben sikerült magam lefárasztani (hmm, mikor is aludtam utoljára rendesen?), hogy nem voltam képes a monitorra fókuszálni. Fizikailag. Szellemileg sem tudtam a munkára koncentrálni maradéktalanul, de az alváshiány következtében már nem voltam teljesen ura a testemnek, és a mozgatóizmoknak. Ekkor döntöttem úgy, hogy eljött az idő az említett energiaital legurításának. Miután megtörtént, a helyzet csak ideiglenesen változott. pár percnyi agyi tisztaság után (értsd nem zúgott a fejem, és nem haluztam hüjeségeket == kvázi ébren álmodtam :P), visszaállt az előző agyhalott állapot.
És reggel fél hétkor, a seholsetartás közepette, és fél órával a beadási határidő előtt úgy döntöttem: Feladom.

Narkotikus álom késő délutánig, majd egy hang a fejemben (valójában a hangosbemondóban) a nagyklubba invitál. Kómás bár már egy fokkal kipihentebb állapotban csapatás le. És a lassan visszatérő tudatomba bekúszik egy infómorzsa: Ja, az emlékműsor...

Az emlékműsor.

Megint pakolás estikéből fel. Pakolás nagyklubba befelé. A remegő-térdű szónokot (saját kérésére :D) megkínálom egy kis gin-nel. Ezután kicsit magabiztosabban adja elő majd a beszédet. Igazgató úr is elmondja a magáét. A másik jobb, azt még élvezem is. Majd operaáriák koncertje jön egyik collegista előadásában. (Múltkor Igazgató úr megjegyezte, hogy ő egy igazi audiovizuális élmény... bár nem ezekkel a szavakakal.) Megvolt a koncert is, utána felszolgáltunk (és kötetlenül beszélgettünk). Utána maradt a kötetlen beszélgetés, amint a vendégek serege megritkult.
Enyhe pakolás, majd vége a bulinak.

Kezdődhet a meló. Újraraktam a Windows-t, majd elkezdtem visszaszedtem a Backup-jaimat. Utána kis konfigurálgatás, és utána megint egy alvás, mert a tegnapi nem volt elég.

Közben elkezdtem egy könyvet is olvasni. Sajnos mostanában nem jut időm az olvasásra.

Másnap zúzás haza, mert otthon meg a "hozzáértő" családtagoknak kell tech-support-olni. Szóval itt is marhára ráértem, konfig, backup, és társaik... De legalább belőttem a fájlok szerzésének leghasznosabb (és nem épp legszebb) módját. Ki is próbáltuk, lehúztunk egy filmet meg néhány sorozatrészt.

Hohó, ezentúl tudok _incoming-ba töltögetni :)

És youtubon is találtam egy zenét. Amíg csak egy számot ismertem ettől az együttestől, addig nem értettem, mért szeretik őket annyira. De most megtaláltam ezeket:





Na, ez tényleg hosszúra nyúlt picit. Bocsi :)